Zétényi Zsolt: „Göröngyös úton..." A Bajcsy-Zsilinszky Társaság története emlékeim és a források tükrében - RETÖRKI könyvek 39. (Lakitelek, 2019)
A Társaság rendezvényei dokumentumok és tudósítások tükrében (1986-2005)
A Társaság rendezvényei... Az utóbbi években már nyugdíjasként is fáradhatatlanul dolgozott, egészen nemrég bekövetkezett hirtelen haláláig. 1985-ben néhány régi barátjával megkezdte a Bajcsy-Zsilinszky Társaság szervezését, 1988-ban pedig részt vett a Kisgazdapárt újjáalakításában. Az ellenzéki politikai élet egyik meghatározó személyisége volt. Az emlékezetes háromoldalú tárgyalásokon ő képviselte nagyon következetesen a Bajcsy-Zsilinszky eszmeiséget és minden erejével azon volt, hogy a kommunista rendszer békés lebontásához összekovácsolja az ellenzéki erőket. Ezért is vett részt a Szabad Kezdeményezések Hálózata első összejövetelén, és támogatta a FI- DESZ-ifjak munkáját. Széles látókörű, nagyműveltségü, erős nemzeti érzésű, de toleráns, okos politikus volt. Nem volt benne hiú nagyravágyás, a rendszer- váltáskor nem követelt az elszenvedett sérelmekért semmiféle pozíciót. Olykor keserűen beszélt a politikai küzdőtéren kialakult személyi csatározásokról, a sározásokról és gazdasági visszaélésekről. Elutasított mindenféle diktatúrára való törekvést, gyűlölködést, kirekesztő magatartást. Híve volt annak, hogy nincs szükség túl sok politikai pártra, a választások előtt ő is szorgalmazta a Bajcsy-Zsilinszky Társaság együttműködési megállapodását a Magyar Demokrata Fórummal. A nehéz évtizedek, a sanyarú évek megviselték szervezetét. Tudta, hogy a szíve beteg és már pihenni kellene, de dolgozott és fáradozott élete utolsó percéig. Legutolsó munkája egy újságcikk volt és ezt vitte volna be a szerkesztőségbe. Gyalog ment a József körúton, amikor elérte a villámcsapás, beteg szíve egy perc alatt megállt. Az erős törzsű és ép gyökerű fa kidőlt, Urunk odafönt a mennyben úgy látta, hogy Morvay László elvégezte földi pályáját. Életének végső pillanatáig megőrizte azt, amit Bajcsy-Zsilinszky Endre végrendeletében reánk hagyott: »Legyen a magyar a jövőben gerinces!«"90 1992 Január 12-én, Kiskunfélegyházán Bajcsy-Zsilinszky-emlékmüvet avattak, ahol Domonkos István mondott beszédet. Amint mondta: „Jogállamot akarunk, amelyben a törvény mindenkire egyaránt kötelező. Nemzeti érdekeinket mindenek elé helyezzük... [...] Demokráciát, ahol a polgárok szabadon egyesülhetnek politikai pártokban és egyenlő eséllyel vesznek részt közügyeinkben." 90 Domonkos István: A fák állva halnak meg. Ring, 1991. július 5., 34. 59
