Zétényi Zsolt: „Göröngyös úton..." A Bajcsy-Zsilinszky Társaság története emlékeim és a források tükrében - RETÖRKI könyvek 39. (Lakitelek, 2019)

Bajcsy-Zsilinszky Endre

Bajcsy-Zsilinszky Endre

jogfolytonos folytatójának nyilvánítja a Bizottságot. November 23-án a Botanikus Kertben levő illegális szálláshelyén letartóztatják. December 1-jén Sopronkőhidára szállítják, itt a nyilas hadbíróság kötél általi halálra ítéli 23-án. Az ítéletet - karácsony vigíliájával sem törődve - december 24-én kegyetlenül végrehajtják.

1945: A magyar kormány honvédelmi miniszterének nyilvánítva posztumusz tábornoknak nevezi ki. Május 27-én gyászszertartáson búcsúztatják Budapesten. A szertartáson beszédet mondanak a megszállt Magyarország vezető állam- és pártpolitikusai, valamint a szovjet követ. Végakaratának megfelelően Tarpán helyezték hamvait örök nyugovóra.

Bajcsy-Zsilinszky Endre jelképe lett annak a demokratikus nemzeti összefogási kísérletnek, amelynek vezéralakjaként életét áldozta a magyar szabadságért. Az összefogást a kommunista önkény 1945-től kezdve meghiúsította, ám az 1956-ban újból elemi erővel tört felszínre.

Lehettek tévedései, ám egész életében, megkérdőjelezhetetlenül a haza javát célozta. Sorsa egy hazáját, nemzetét, népe ezeréves történelmét rajongásig szerető, a nemzeti és szociális igazságosságért, a gerinces magyarságért élő és életét áldozó, nagytehetségű, félreismert magyar hazafié volt.

„Én a magyar lelkiismeretet szólaltatom meg” - mondta az Országgyűlésben, így reá emlékezve jusson eszünkbe, hogy a magyar sorskérdéseket úgy kell és szabad megítélnünk, hogy az mindig a becsület, a tisztesség, az igazságosságjegyében, saját szellemi és társadalmi állapotaink világos tudatában, kíméletlen szigorúságú nemzeti önvizsgálat és önismeret alapján történjen.

349