Zétényi Zsolt: „Göröngyös úton..." A Bajcsy-Zsilinszky Társaság története emlékeim és a források tükrében - RETÖRKI könyvek 39. (Lakitelek, 2019)
Mellékletek
Mellékletek társadalom kiegyezés utáni útvesztését. A magyar nemzetnek mindig tudatában kell lennie hivatásával. Ez az európai hivatás ma azt jelenti, hogy tudnunk kell, a magyar nemzet olyan kultúrnemzet, amelynek határai túlterjednek a hivatalos államhatáron, tudnunk kell, a magyar nemzet létéért és jólétéért az államalkotó nemzetrész felelős, tudnunk kell, a legnagyobb és legrégebbi államalkotó nemzete vagyunk a Kárpát-medencének, amely történelmének utolsó ezerszáz évét a Kárpát-medencében élte meg. Tudnunk kell, határainkon túl élő testvéreink sorsa és megítélése nagyrészt azon múlik, hogy mi itt, igazságtalan döntéssel megvont határai között hogyan élünk, milyen demokráciát, milyen gazdaságot, milyen kultúrát, milyen társadalmat építünk. Tudnunk kell, akkor vagyunk hitelképesek nemcsak gazdasági, hanem politikai és erkölcsi értelemben is, ha sikeresen végezzük el a magunk revízióját, s erkölcsös, demokratikus, gazdaságilag sem szegény népként nyújtjuk baráti jobbunkat a Duna völgyének népei felé. Ezt akarja a Bajcsy-Zsilinszky Endre Baráti Társaság is akkor, amikor feladatként határozta meg a cselekvést a határainkon belül és túl élő magyarok egyéni és közösségi buldogulásáért, a Duna menti népek őszinte tényekkel szembenéző megbékéléséért és együttműködéséért, a határainkon túl élő magyar kisebbség jó sorsának és emberi jogainak szavatolása alapján. Engedjék meg, hogy Bajcsy-Zsilinszky Endre soraival fejezzem be felszólalásomat: „Nekünk minden áron élnünk kell, a mi nemzeti hivatásunk nem szűnik meg akkor sem, ha valamelyik korszak elképzelései szerint való rendszer letűnik és semmiféle rendszer nem változtathat azon a tényen, hogy mi magyarok a Duna völgyének kellős közepén itt vagyunk és ittlétünknek tudatában vagyunk. Az ittlétünkből adódó fontos és átruházhatatlan európai hivatásunkról pedig sohasem fogunk lemondani.” Ennyi lett volna a felszólalásom és két gondolat még ehhez. Az egyik március 15-e, a másik egy javaslat a határozathoz. Március 15-én kokárdákkal a mellünkön és csillogó tekintettel vonultunk végig Budapest történelmi emlékhelyein és büszkeség és valami határtalan felszabadultság töltött el bennünket. Akkor az jutott eszembe, hogy jó, hogy nem kaptam szót az előző fórumon, azért, mert most módom lesz arra, hogy kérjem a Demokrata Fórum Elnökségét, vegye kezébe, mindenesetre vegyen részt és vezesse ezeket a nemzeti megemlékezéseket, mert kerestük, és nem volt ott, legalábbis nem láttuk a Demokrata Fórum elnökségét. {Taps). Én azt hiszem, hogy március 15-e nem a demokratikus ellenzék kizárólagos ügye. A nagyrabecsült demokratikus ellenzék nem is állította, nagyon impozáns 273
