Zétényi Zsolt: „Göröngyös úton..." A Bajcsy-Zsilinszky Társaság története emlékeim és a források tükrében - RETÖRKI könyvek 39. (Lakitelek, 2019)
Arcok a BZST-ből
„Göröngyös úton...” 2018-ban papírra vetette visszaemlékezését /Íz egykori Bajcsy-Zsilinszky Társaságról címmel. Az első szabad választás előtt felmerült kérdést, hogy maradjon-e „társadalmi egyesület” a Társaság, vagy alakuljon párttá, így idézte meg: „az MDF az utóbbit nem akarta - hozzáteszem, hogy dr. Vigh Károly elnökünk sem - javasolta, hogy jelöljünk egy képviselőt."115 Domonkos István (Budapest, 1921. augusztus 28. -2011. július 23.) A BZSBT egyik alapítója A budapesti Kemény Zsigmond Reáliskolában érettségizett 1939-ben. A zsidótörvények miatt nem tanulhatott tovább, ezért 1939-1940-ben villany- szerelő tanonc, majd villanyszerelő volt. 1942-1945 között munkaszolgálatos volt. Édesapja a második világháború alatt a Zsidó Tanács kérésére a németekkel való kapcsolattartás felelőse volt. Édesanyja náci koncentrációs táborban halt meg. 1945-1948 között villanyszerelő mesterként, önálló vállalkozóként dolgozott. 1949 és 1954 között állami vállalatoknál helyezkedett el, tervező technikusi munkakörben. Édesapját 1953-ban az ÁVH - a sztálini sugalmazású antiszemita perekhez illeszkedve - letartóztatta, a börtönben súlyosan bántalmazták, szabadulása után nem sokkal belehalt a kínzásokba. 1954-ben szerzett diplomát a Budapesti Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Karán. 1954-1957 között a BUVÁTI, 1957-1958 között a Budapesti Szerelőipari Vállalat tervező gépészmérnöke volt. 1959 és 1981 között kórházi főmérnökként dolgozott az Országos Onkológiai Intézetnek. 1945-ben a Szociáldemokrata Pártba lépett be, majd a pártegyesülés után 1956-os kilépéséig tagja maradt a Magyar Dolgozók Pártjának is. 1956-ban tagja volt a munkahelyén alakult forradalmi bizottságnak. 1981 után a Hazafias 325 Del Medico Imre: Az egykori Bajcsy-Zsilinszky Társaságról. (Kézirat, 2018.) 262 Domonkos István (A kép a szerző tulajdonában)
