Zétényi Zsolt: „Göröngyös úton..." A Bajcsy-Zsilinszky Társaság története emlékeim és a források tükrében - RETÖRKI könyvek 39. (Lakitelek, 2019)

Arcok a BZST-ből

Arcok a BZST-böl komoly szervezőmunkát végzett: a Társaság szervezőirodája haláláig az ő la­kásán működött. A BZSBT megalapítására így emlékezett vissza: „Emlékezem, hogy 1985. év nyarán a Hungária kávéházban asztaltársaságunkban élénk vita kerekedett a magyar sorskérdésekről, többek között az ellenállásról. Egy régi cserkész­tiszt barátom Bajcsy-Zsilinszky Endre mártíromságát, gerinces magyar helyt­állását emlegette. Egyedüli, a legizgalma­sabb magyar ellenállónak nevezte. Itt fogamzott meg bennünk a gondolat, hogy asztaltársaságunkból, mi akik még hús- vér alakjában ismerhettük Ót, szellemi­ségét, eszméit és céljait testközelben szív­hattuk magunkba, megalakítjuk a Bajcsy- Zsilinszky Endre Baráti Társaságot. Le­gyen a magyar a jövőben gerinces és ne hagyja magát tömegesen irtani, erőszak­kal, fegyveresen idegen érdekek szolgá­latába kényszeríteni, és lágerekbe, a biz­tos halálba tereltetni. Pár nap múlva Bizottságot alakítottunk és küldöttként Gyimesi Jenő, Morvay László, Szabó La­jos felkerestük a Magyar Hazafias Nép­front Elnökségét, ahol kemény szavakkal előadtuk kérésünket és követelésünket, hogy történelmünknek a huszadik század­ban a legnagyobb, halhatatlanságra ren­deltetett mártírjának századik születésnapját, évfordulóját a magyar nemzet­hez méltóan országosan megünnepelhessük. Az Elnökségnek előadtuk, hogy az első parlamenti választás után mind a háromezer magyar községben lel­kesen utcát neveztek el Bajcsy-Zsilinszky Endréről. Szobrának Budapesten való felavatására országos gyűjtést rendeztek, de azután zavarba ejtően mé­lyen elfeledkeztek róla. Se megemlékezés, se szoboravatás még most sem a századik születése napján?! Határozott felelősségrevonó kérdésünkre és kö­vetelésünkre feltették felénk a kérdést... »Csak nem akarjátok megdönteni a rendszert?!« Nagy lendületünkben azt feleltük: »...de igen!« A bekövetkezett dermedt csend után hozzátettük, hogy sajnos gyengék és öregek vagyunk hoz­zá! Ezzel füligérő mosollyal feloldódott a feszültség és jóváhagyóan ' Az Erdély a miénk c. kötet címlapja (Forrás: A szerző tulajdonában lévő dokumentum) 259

Next

/
Thumbnails
Contents