Zétényi Zsolt: „Göröngyös úton..." A Bajcsy-Zsilinszky Társaság története emlékeim és a források tükrében - RETÖRKI könyvek 39. (Lakitelek, 2019)
A BZST képviseletében
„Göröngyös úton...” utalt: „...ha ezeket a tételeket Magyarországra alkalmazzák, akkor egyáltalán nem visszaható hatályú, az érintettek helyzetét hátrányosan érintő elévülési előírásokról van szó, hanem egy olyan határozmányról, amely már az elkövetés ideje alatt érvényes volt. Még akkor is, ha ez az előírás a magyar jogban formálisan nem volt meg, akkor is azt kell mondani, hogy az elévülési jog értelméből szükségszerűen levezetendő, mert az elévülés nem kezdődhet vagy folytatódhat, ha a jogi helyzet egy bűncselekmény üldözését lehetetlenné teszi. A kormány ilyen módon bármilyen bűncselekményt elkövethetne, anélkül, hogy később büntetőjogi felelősségre vonástól félnie kellene. Az elévülést tehát a nyugvásról kialakított általános jogi elgondolás által korlátozzák az igazságosság kényszerítő alapelvei alapján,”253 Az alkotmányellenesség hamis mítoszának gyökere ott volt, hogy nem a kormány terjesztette elő az 1991-es törvényt. A kormányfő - ezt ki kell mondani, mert ezzel tartozunk a magyar társadalomnak és saját becsületünknek - nem volt feltétlen híve a felelősségre vonásnak, amint a politikai közeg jelentős, ám nem feltétlenül döntő hányada sem. A médiahatalommal együtt ez már igen jelentős ellenállást jelentett, és akkor nem szóltunk még a bírák, ügyészek nagy részének igen kérdéses hozzáállásáról. A mintegy az Országgyűlés fölé helyezett, nyakába ültetett Alkotmánybíróság, s annak meghatározó súlyú elnöke által képviselt más értékítéletek érvényesültek, mint a törvény elvi alapjai. így a tisztességes döntést hozó Országgyűlést operettszínpaddá, döntését papírronggyá változtatták, máig sem pontosan visszaidézhető, ám lényegüket illetően meghatározható érdekek és erők. A Bajcsy-Zsilinszky Társaságra tekintettel mandátumot nyert országgyűlési képviselő szándéka és Bajcsy-Zsilinszkynek az ezeréves alkotmányosságot sugárzó, az állampolgári jogegyenlőséget megdönthetetlen elvnek tekintő szellemisége szenvedett tulajdonképpen kíméletlen elutasítást. A kommunizmus áldozatainak méltósága könnyűnek találtatott. Az „antalli színvallás ” Tekintsünk az Országgyűlési Napló 1991. november 13-i és december 2-i oldalaira, ezen belül sorrrendben Horn Gyula, Kónya Imre, Zétényi Zsolt és Antall József felszólalásaira. Sokat megtudhatunk e személyek és az igazságtétel viszonyáról, a kormányfő szándékairól, sőt az igazságtétel várható sorsáról is. Horn Gyula 1991. november 13-án így beszélt: „ Lehetséges, én 253 Az idézet forrása a szerző birtokában. 194
