Zétényi Zsolt: „Göröngyös úton..." A Bajcsy-Zsilinszky Társaság története emlékeim és a források tükrében - RETÖRKI könyvek 39. (Lakitelek, 2019)
A BZST képviseletében
A BZST képviseletében Az Antall József által az országgyűlési vitában előadott, általam „antalli formulának” nevezett vélemény az volt, hogy ilyen határmegerősítő klauzulának csak olyan országgal szemben van helye, amelynek nincs békeszerződése Magyarország határainak szavatolásáról. Ukrajnának a mi álláspontunk szerint az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaságnak a párizsi békeszerződés aláíró felei között való részvételével megvolt az a jogelődje, amely elismerte Magyarország határait. Az „antalli formulát” megfelelően értelmezve az ösz- szes többi országgal szemben kizártnak kellett (volna) tekinteni ilyen formula alkalmazását. Nem ez történt. Aggodalmunk igazolódott, amikor Szlovákia, majd Románia is ragaszkodott ennek a klauzulának az alapszerződésekbe való felvételéhez. Ez nem vitásan erősítette a jogfosztó törekvéseket, eloszlatta azt a félelmet, tartózkodást, ami esetleg visszatartotta volna az utódállamok kormányzatait a radikális jogfosztásoktól. Az ukrán alapszerződés „különlegessége” volt az is, hogy 1991-ben népszavazás zajlott Kárpátalja különleges gazdasági övezetként való kialakításáról, továbbá egy népi akaratnyilvánításra is sor került Beregszászon és környékén egy magyar autonóm körzet létrehozásáról. Semmi akadálya nem lett volna a szerződés ratifikálását ezen autonóm körzet létrehozásához, mint feltételhez kötni. A mostani ukrajnai jogfosztások bizonyítják e szerződéses kikötés felesleges és kártékony voltát. Ekkor - 1993 májusának első napjaiban - mondta nekem az MDF elnökségi ülése után Antall József, amikor kértem az országgyűlési tárgyalás elhalasztását, hogy „ amíg én vagyok a miniszterelnök, ígérem neked, hogy több ilyen eset nem fordul elő”. Nos, ha az ő kormányzása alatt nem is, később azonban előfordult: megkötötték az alapszerződést Szlovákiával és Romániával, az ukrajnaival azonos tartalommal, lemondó határbiztosító klauzulával. 1991-1992-ben történhetett, hogy országgyűlési határozati javaslattal éltem, azt indítványozva, hogy a magyar Országgyűlés emlékezzen meg a Benes-dekrétumok által a magyarságot ért súlyos jogsértésekre, és fejezze ki határozott igényét e határozatok hatályon kívül helyezése iránt. Ez alkalommal Szabad György érthetetlen óvatossággal lebeszélt a soronkívüliség igénylésétől, a tárgysorozatba vett indítvány érdemi tárgyalására nem került sor, csak a Külügyi Bizottság tárgyalta meg. Barátaimmal országgyűlési csoportok létrehozását is fontosnak tartottuk. így alakult meg a Magyar Igazság Nemzetpolitikai Csoport, a Mikó Imre Kör és az ’56-os Képviselők Köre. Ezek közül a legéletképesebb a Magyar Igazság Nemzetpolitikai Csoport volt, amely 1993 első felében rendszeresen ülésezett. Ennek egyik döntése szerint nem lehetett tagja olyan személy, aki 185