Zétényi Zsolt: „Göröngyös úton..." A Bajcsy-Zsilinszky Társaság története emlékeim és a források tükrében - RETÖRKI könyvek 39. (Lakitelek, 2019)
A BZST képviseletében
A BZST képviseletében törvény elkészítését és benyújtását, ám az egész, világháború utáni magyar- csehszlovák lakosságcsere kapcsán alkotmányosan és nemzetközi jogilag indokolt kárpótlás ügye lekerült a napirendről a 2011-es Alaptörvénnyel, amely megtiltotta újabb kárpótlási jogcím megállapítását. A Magyar Demokrata Fórum részéről vezérszónok voltam a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvényjavaslat vitájában 1992. szeptember 29-én. A törvényjavaslat számos vita tárgya volt az ellenzék és a kormánypártok között. Jól tudtuk - utazásaink során személyesen is meggyőződtem arról -, hogy nagyon várják a határon túli magyarok a magyar kisebbségi törvényt, hogy hivatkozhassanak rá, példaképpen állíthassák az utódállamok kormányai elé. Egyebek mellett Király Károly erdélyi magyar politikus, az erdélyi magyarság közismert személyisége figyelmeztetett erre a körülményre. Sajnálattal kellett megállapítanom az eltelt évtizedek során, hogy az első magyar kisebbségi törvény jelentős részben autonomista, kulturális autonómiára épülő szabályait nem létezőnek tekintették a határon túli magyarok jogairól döntő utódállamok, így nem teljesültek az ottani magyarság várakozásai. Ma is vallom, hogy helyesen hivatkoztam arra, hogy „a magyarországi szabályozás nem függ a határon túl élő, számos tekintetben mostoha sorsnak és jogfosztásnak kitett magyarság sorsától, hiszen a magyar demokrácia - híven az ezeréves történelmi hagyományokhoz - nem kötheti tőle független feltételekhez jogok megadását olyanok számára, akik jogaik szavatolását a magyar államtól kérik". Az Emberi Jogi, Kisebbségi és Vallásügyi Bizottságban emlékezetem szerint az én szavazatommal dőlt el, hogy a törvény végül a magyarországi nemzeti kisebbségeket államalkotó tényezőnek minősítette. Napirend előtti felszólalásban ismertettem 1992. október 27-én azt a büntető feljelentést, amelyet a népbírósági törvény (1945. évi VII. törvény) 13. §-ában meghatározott bűncselekmény miatt tettünk „azon személyek ellen, akik [...] az 1956 októberében és azután a magyar forradalommal és szabadságharccal összefüggésben olyan cselekményeket követtek el, amelyek megvalósították a hivatkozott törvényhely szerint a háborús bűncselekményt. A hivatkozott szakasz szerint háborús bűnös az is, aki bármilyen formában olyan tevékenységet fejtett vagy fejt ki, illetőleg mozdított vagy mozdít elő, amely a népek háború utáni békéjének vagy együttműködésének megnehezítésére vagy megbontására, avagy nemzetközi viszály előidézésére alkalmas.” Ez a feljelentés elsősorban az idegen katonai beavatkozást kezdeményező hazaárulók megbüntetésére irányult. A büntető feljelentés alapján a legfőbb ügyész elrendelte 183
