Zétényi Zsolt: „Göröngyös úton..." A Bajcsy-Zsilinszky Társaság története emlékeim és a források tükrében - RETÖRKI könyvek 39. (Lakitelek, 2019)
Kiemelések Vigh Károly töredékes irathagyatékából és életútjából
„Göröngyös úton.. rá, némi erőszakosságot igényelt az ő részéről is, hogy a párttá alakulásról való lemondás és az MDF-paktum kérdését a Vigh Károly által kívánt irányban döntse el a testület. A másik hiányosság a kisigényűség volt: csupán egy esélyes helyet biztosítottak az országos listán a Társaság számára. Utólag tudom, hogy nehéz lett volna, mert az országos lista első húsz helyén igen jelentős nevek szerepeltek, ám meg kellett volna kísérelni legalább két esélyes hely kiharcolását. Ismert Domonkos emlékezése az 1989-es BZST közgyűlésére, amelyen a Vigh Károly vezette elnökség azt javasolta a tagságnak, hogy politikai tevékenységüket folytassák a Magyar Demokrata Fórumban vagy - akit régi szálai odakötnek - a Független Kisgazdapártban. Az ominózus levél története utólag jelzés- és szimbólumértékü számomra abban a tekintetben, hogy a Bajcsy-Zsilinszky Társaság önállósága, valamint a véleményvezérek, igazodási pontok (Pozsgay-Antall) által meghatározott viszonylatrendszerben nem mi (a Társaság) voltunk a meghatározó jelentőségű erő az elnök számára. Ez az eset érzékeltette szememben, hogy vannak bizonyos határok, amelyeket dr. Vigh Károly nem tudott/akart átlépni, ami egyben figyelmeztetés is volt arra, hogy nem bízhatunk mindent egy személyre. Ennek ellenére nyílt szócsatára, látványos vélemény-összeütközésekre soha nem került sor köztünk. Az általánosítást elkerülve azt mondhatjuk: a Társaság nevében megszólaló Vigh és két társa olyan „nemzeti liberális” gondolatmenetet és magatartást mutatott, ami megfelelt a Magyar Demokrata Fórum Antall József által képviselt középszárny politikai stílusának és elveinek. Ennek megfelelően látható, hogy egy idő után a „csapások” fő iránya a nemzeti radikalizmus, a „Csurka- jelenség” felé mutatott. A „nemzeti radikalizmus” szót persze jó stílusérzékkel nem használták, hiszen ez egyértelműen köthető lett volna Bajcsy-Zsilinszky Endréhez (legalábbis élete egy szakaszában). E gondolkodásmódot élesen világítja meg azon különálló iratcsomó egy darabja, amely a Domonkos Istvánhoz köthető leveleket tartalmazza. Domonkos 1993. február 22-én „Elnök Úr! Tisztelt Barátom!" megszólítással küldött levelet Antall Józsefnek. A levél e sorokkal kezdődik: „Ritkán - jó, ha egy évben egyszer - kereslek fel közérdekű ügyben. Legutóbb a múlt év augusztusának a végén írtam a »Csurka-jelenségről«, most pedig hasonló dologról kívánok szólni." A levél valójában előkészítése annak az 1993 közepéig zajló folyamatnak, amelynek során a Csurka István által fémjelzett népi-nemzeti - ha úgy tetszik: radikális - csoportot kiszorították a pártból és a parlamenti frakcióból is. Domonkos levele szerint azért ír az elnöknek, mert „a párt
