Zétényi Zsolt: „Göröngyös úton..." A Bajcsy-Zsilinszky Társaság története emlékeim és a források tükrében - RETÖRKI könyvek 39. (Lakitelek, 2019)

Bevezető szavak

Bevezető szavak

hozzá azért, hogy megkönnyítsük ezt a feladatot. Dr. Vigh Károly neve és személye összeforrott a Társasággal; 1986-tól haláláig bárhol megnyilatkozott, ő nemcsak a Rákóczi Szövetség alelnöke és számos társadalmi tisztség viselője - így az Illyés Alapítvány titkára - volt, hanem a Bajcsy-Zsilinszky Társaság elnöke (illetve később örökös és tiszteletbeli elnöke) is. Minden levelét, sajtóközleményét, emlékbeszédét ilyen minőségében is jegyezte. A Társaság működését, cselekményeit, megnyilvánulásait azzal a mércével igyekeztem megközelíteni, hogy a Vigh Károly által jegyzett iratok mögött volt-e valami közösségi elhatározás, döntés. Abban az esetben, amikor az elnök ilyen minőségének feltüntetését saját szellemi teljesítményének nyomatékosítására, hitelesítésére használta - különösen Bajcsy-Zsilinszky Endre életével kapcsolatos vitatott kérdésekben -, ezeket az ő egyéni történetírói munkássága részének és nem a Bajcsy-Zsilinszky Társaság történetéhez szorosan kapcsolódó ténynek tekintettem. (Természetesen igen nehéz volt az elhatárolás és a különbségtétel.)

Tisztában vagyok a helyzet igazságtalanságával, azzal, hogy nem azt a történetet írom, amelyet dr. Vigh Károly írt volna meg az ő széles szellemi kitekintésével és különösen szerteágazó tudományos és politikai kapcsolat- rendszerébe ágyazva, ahogyan ő is mondta „kacskari ngós”, árnyékokkkal is terhes baloldali életszakasszal nehezített élettörténete részeként. Ezek az adatok azonban - ha nem is teljes mértékben, de - megtalálhatók a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívum dr. Vigh Károly hagyatékaként oda letétbe került iratai között.

Collingwood angol történetíró írja A történetírás elmélete c. meghatározó művében: „A történész maga is része a tanulmányozott folyamatnak, csak abból a nézőpontból tekinthet rá, amelyet a jelen pillanatban elfoglal.” Nos, nem vagyok történész, de szerepem az övé, ráadásul - amint jeleztem - ennél is összetettebb a helyzetem. Törekszem arra, hogy az igazat ne hamisítsam, s a hamisat ne igazítsam.

Megtisztelő, szép feladat, erkölcsi kötelesség, hogy a 20. század végén kezdődött történelmi rendszerváltozás időben első, egyértelműen gyökeres, a nemzeti értékek jegyében zajló politikai változásokat igénylő, majd követelő, vitathatatlanul ellenzéki szervezetének, hagyatékának összeszedett darabjait, történeti vázlatát adhatom át a jelen kor olvasójának. Szeretném remélni, hogy a Bajcsy-Zsilinszky Társaság küzdelme és szolgálata erősíti a névadó most is érvényes kívánságának teljesülését:

„Legyen a magyar a jövőben gerinces/”

13