Zétényi Zsolt: „Göröngyös úton..." A Bajcsy-Zsilinszky Társaság története emlékeim és a források tükrében - RETÖRKI könyvek 39. (Lakitelek, 2019)
A Társaság nagy pillanatai
„Göröngyös úton...” 1988 augusztus 31-én — három nappal a kudarccal végződött aradi „csúcstalálkozó” után a következő memorandumot küldtük el az Országgyűlés Külügyi Bizottságának: A Magyar Népköztársaság Országgyűlése Külügyi Bizottságának Országháza Budapest Kossuth Lajos tér 1-3. Tisztelt Külügyi Bizottság! Már az első híradások nyomán mélységes aggodalom- I mai és felháborodással értesültünk arról, hogy Románia megkezdte többezer falu földdel való egyenlővé tételét és I ezzel a magyar, a román, a szász és más etnikumok i közösségi és közvetve egyéni nemzetiségi létének feltételeit jelentő anyagi és szellemi értékeket tapos porba. ' 1988. május 10-én levélben fordultunk a Miniszterelnök Úrhoz, kérve az összes lehetséges intézkedés megtételét az esztelen és gonosz terv végrehajtása ellen. Másokkal együtt előkészítettük az 1988. június 27-i tiltakozó gyűlést és felvonulást. A szervezésben, a demonstráció vezetésében és a rend fenntartásában oroszlánrészt vállaltunk, ismerve az evvel járó kockázatot és felelősséget. Aggodalmunk és felháborodásunk azóta növekedett. Részben azért, mert a román kormány folytatja a falurombolási program végrehajtását, de azért is, mert meggyőződésünk szerint a Magyar Népköztársaság kormánya sem tett meg mindent, ami a veszélybe jutott magyar kisebbség ügyében tőle elvárható lett volna. Meggyőződésünk, hogy a válságos helyzetből csupán kétoldalú tárgyalások révén nincs kiút. Ezt bizonyította az augusztus 28-i aradi találkozó nyilvánvaló eredménytelensége. Minden elvesztegetett nap jóvátehetetlen károkat hoz és ezeket semmilyen tárgyalással sem lehet helyrehozni. Az aradi találkozó után még határozottabban kell fellépnünk a nemzetek közössége és külön-külön minden felelősen politizáló állam cselekvő pártfogásának elnyerése. Látniuk kell Románia vezetőinek, hogy látszattárgyalásokkal, a falurombolás és jogtiprás folytatásával párhuzamos szemfényvesztő diplomáciával csak súlyosbítja helyzetét. Ezért — mint a magyar nép szuverénitását hordozó és a magyar nemzet részét alkotó erdélyi magyarság sorsáért a haza, a nemzet és történelem előtt felelős testülettől — az országgyűléstől kérjük a következőket: 1. A magyar Népköztársaság haladéktalanul forduljon az Egyesült Nemzetek Szervezetéhez — a közgyűléshez, az ENSZ Emberi Jogok Bizottságához és a Biztonsági Tanácshoz. Nemcsak az emberi jogok megsértéséről, hanem a nemzetközi béke és biztonság veszélyeztetéséről is szó van. Az sem változtat ezen, hogy kormányunk nem bocsátkozik közvetlen összeütközésbe szomszédjával olyan helyzetben, amelynél kevésbé kényes körülmények között más államok megtették. Kormányunk mérsékelt magatartása nem lehet indok arra, hogy az ENSZ ne foglalkozzék egy, az egész világ felháborodását kiváltó olyan üggyel, amelynél lényegesen csekélyebb súlyú ügyeket indokoltan terjesztettek a nemzetközi fórum elé mások. 2. A Magyar Népköztársaság forduljon határozottan a Varsói Szerződés politikai tanácskozótestületéhez és a KGST-ben hozandó közös döntések megszavazását tegye függővé Romániával kapcsolatos politikájának támogatásától. 3. A magyar kormány nemzetközi fórumokon is szorgalmazza a menekültek helyzetének — így a családegyesítésnek — megnyugtató rendezését. Kerüljön be az alkotmányba: „Akit magyar nemzetisége vagy anyanyelve miatt bárhol üldöztetés, vagy hátrányos megkülönböztetés ér, a Magyar Népköztársaság területén menedékjogot élvez és megilleti a magyar állampolgárság.” 4. A kormány készíttessen részletes és tárgyilagos „fehér könyvet'' a romániai magyar kisebbség sorsáról, visz- szatekintve a trianoni döntés óta eltelt évtizedek történetére. E dokumentum kerüljön a világ nyilvánossága elé, legyen mindenütt hozzáférhető az összes világnyelvre lefordítva. Gondoskodni kell arról is, hogy az idegenben élő magyarság hozzájusson. 5. A kormány kezelje mindig egymástól elválaszthatatlanul a romániai magyar kisebbség ügyét az emberi jogok és demokrácia kérdésével. Politikai szabadság nélkül még akkor sem rendeződhetne a romániai kisebbségek helyzete, ha a falurombolás embertelen munkáját az ottani hatóságok abbahagynák. Ne hagyjuk elaltatni a nemzetek közösségének lelkiismeretét! A trianoni, majd a párizsi igazságtalan békeszerződéseket diktáló nagyhatalmak elemi kötelessége, hogy — ha már átléptették a határokat több millió magyar ember szülőföldje és lakóhelye fölött — szavatolják a kisebbségi sorba taszított milliók emberhez és magyarhoz méltó életét. A magyar állam felelős vezetőinek — így országgyűlésének — meg kell találniok annak módját, hogy a nagyhatalmakat emlékeztessék kötelességükre. Parlamentünknek és kormányzatunknak sokkal gyorsabb lépéseket kell tennie a politikai szabadság és demokrácia kibontakoztatásának útján. A falurombolást és népelnyomást véghezvivó terrorista diktatúrának a demokrácia a legerősebb ellenfele. Abban reménykedhetünk, hogy a nálunk kialakuló demokratikus jogrend — a politikai pluralizmus — példája jó hatással lesz a szomszéd országra is, előbb-utóbb javíthat a mostani áldatlan helyzeten. Kérjük, elvárjuk, hogy az országgyűlés utasítsa a végrehajtó hatalmat a nemzet érdekeinek minden tekintetben megfelelő eljárásra. Jelen soraink másolatát eljuttatjuk a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának és az MSZMP KB külügyekért felelős titkárának. Budapesten, 1988. augusztus 31-én. Tisztelettel a Bajcsy-Zsilinszky Endre Baráti Társaság vezetősége nevében Morvay László elnökhelyettes Dr. Zétényi Zsolt ügyvezető titkár Részlet a Bajcsy-Zsilinszky Endre Baráti Társaság Értesítőjéből (1988. szeptember) - Levél Szűrös Mátyáshoz. (Forrás: A szerző tulajdonában lévő dokumentum) Harminc év elteltével, 2018 kora nyarán interjút adtunk Kiss Gy. Csabával, a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívum munkatársainak kérdésére válaszolva. Ebből az interjúból szintén számos ismeretet meríthet 136
