Zétényi Zsolt: „Göröngyös úton..." A Bajcsy-Zsilinszky Társaság története emlékeim és a források tükrében - RETÖRKI könyvek 39. (Lakitelek, 2019)
A Társaság nagy pillanatai
„Göröngyös úton.. 150 rendezőből 108-at a Bajcsy-Zsilinszky Társaság igazolt. E tüntetés szőkébb szervezői csapatának is tagja voltam, a tiltakozó memorandum három aláírója közül az egyik (Csurka István és dr. Nagy László mellett). A Memorandumot annak elkészülte után elvittem az Országos Fordító És Fordításhitelesítő Irodába, ahol kellemes meglepetésemre azzal fogadtak, hogy már vártak.179 Az elkészült fordítást tudomásom szerint dr. Nagy László használta fel a külképviseletek tájékoztatására. A Bajcsy-Zsilinszky Társaság nemcsak általános kérdésekkel, nemzetstratégiai ügyekkel, sorskérdések távlatos megvitatásával foglalkozott, hanem a kor időszerű, gyors cselekvést igénylő feladataival is. Ez elsősorban két nagy területet ölelt fel: az egyik a környezetvédelem, a másik a menekültek és a határon túli magyarok ügye volt. Utóbbi természetesen szorosan kapcsolódott az erdélyi magyarság jogfosztottságának állapotához. A romániai területrendezési tervek még a hetvenes évekre nyúlnak vissza. Az 1972-es területrendezési tervek már nyíltan szóltak a falusias településhálózat felszámolásának őrült tervéről, majd 1988. április 29-én a román diktátor bejelentette, hogy „településrendezési és szisztematizálási program” keretei között Románia 13 000 falva közül 7-8000 megsemmisítését tervezik - helyettük 558 agráripari centrum létrehozásával. A magyarlakta falvak kisebbek voltak, mint a két-háromezer fős megmaradási határ, és a terv még a városokat is sújtotta volna. A magyarlakta városok történelmi központjainak lerombolása ugyanis szintén része volt a településrendezési programnak. Ez a brutális népirtó terv nagy mértékben hozzájárult a magyar- országi ellenzéki mozgalmak élénküléséhez: széles társadalmi alapokon nyugvó tiltakozási folyamat kezdődött. Már május 16-án, az MDF Jurta Színházban tartott, nyilvánosságról szóló fórumán bejelentették egy tömegdemonstráció tervét. A helyzet drámaiságát fokozta, hogy 1988 elején már menekültek ezrei érkeztek: mintegy 13 000 menekültet regisztráltak hivatalosan, míg a valódi becsült létszám 20 000 fő lehetett. A menekültek ügye megmutatta a kommunista önkényuralom valódi természetét, továbbá a Kárpát-medence magyar népcsoportjainak jogfosztottságát. A tiltakozás létrehozta az ellenzéki közösségek hálózatát, a társadalmi együttműködés első formáit. Az időszak egyik meghatározó ellenzéki szervezete, a Magyar Demokrata Fórum 1988 márciusában két vitafórumon is foglalkozott a kérdéssel a Jurta Színházban, részt vett a tiltakozó tüntetések szervezésében, adományok gyűjtésében, majd - a temesvári események idején - segélyszállítmányok célba 179 Hosszú ideig szívélyes ünnepi üdvözlőlap-váltó viszonyban voltam az igazgatóval és helyettesével. 128
