Zétényi Zsolt: „Göröngyös úton..." A Bajcsy-Zsilinszky Társaság története emlékeim és a források tükrében - RETÖRKI könyvek 39. (Lakitelek, 2019)
A Társaság - belülről
„Göröngyös úton...” részletes tárgyalás nélkül rögzült, egyszerűen azért, mert Vigh Károlynak a Magyar Demokrata Fórumhoz - és mindenekelőtt Antall Józsefhez - való viszonya kizárta egy hasonló párt létrehozásának lehetőségét: barátságtalan lépés lett volna az MDF-fel szemben. A párttá alakulás meghiúsulásának fontos adaléka a Domonkos lemondó levelének az a kitétele, amely szerint „a decemberi (értsd: 1989. december elseje) közgyűlésen rendkívül erős támadásokat kaptunk sok tagunktól, amiért politikai együttműködést az MDF-fel készítettünk elő. Nem volt könnyű a szavazást úgy levezetni, hogy javaslatunk határozati erőre emelkedjék.” Ez az utalás hiteles tanúságtétel két dologról: a Társaságban a párttá alakulásnak nagyon erős tábora volt, ugyanakkor a pártosodás ellenzőit egy másik párt iránti erős kötődés vezette. Egy kiemelkedő vidéki helyszín: Békéscsaba A Bajcsy-Zsilinszky Társaság egyetlen jelentős vidéki szervezetének vezetője, Vánsza Pál összefoglalta a békéscsabai csoport történetét. Nem lenne igazságos, ha kiváló harcostársunk és barátunk, jellegzetes életsorsú rendszerváltoztató vidéki munkatársunk, az ő csoportja és általa meghatározó jelenlétünk a névadó valamikori pátriájában nem kapna teret visszaemlékezésemben. Ezért a következőkben Vánsza Pál visszatekintését idézem: „Felmenőim nem voltak oda a szocializmusért, ezt hamar felfedeztem. [...] A téeszesítéskor [...] [apámnak] be kellett vinnie, amije volt a Tsz-be, a lóval és kiscsikóval, amit a születésekor nekem ajándékozott. [...] Azt mondta nekem, »fiam a kommunisták elvették a csikódat«, ez a mondat olyan traumát okozott nekem akkor, hogy a mai napig nem tudom kiheverni. Kiscsikóm elvétele meghatározta politikai identitásomat. Majd az ’56-os forradalom élménye, a forradalom leverése, a Mány-Farkas per)11 a gyulai fiatalok kivégzése 177 177 Mány Erzsébet és Farkas Mihály azért álltak őrt 1956. december 17-én a gyulavári hídnál, hogy megvédjék otthonaikat a Gyulára bevonuló szovjetbarát pufajkásokkal szemben. A fiatalok egy csoportja feltörte a gyulavári határőr-laktanyát, és fegyvereket vittek el onnan, hogy védekezzenek a pufajkásokkal szemben. Összecsapásra azonban nem került sor, ezért a fegyvereket visszavitték a laktanyába, és mindenki hazament. Ezen tettük miatt a 20 éves Mány Erzsébetet és a 26 éves Farkas Mihályt a kecskeméti statáriális bíróság Mátyás Miklós elnökletével halálra ítélte. A kivégzést Békéscsabán, a Kazinczy utcai laktanya udvarán hajtották végre. A kiskatonák nem vállalták a hóhér 116
