Földesi Margit - Szerencsés Károly: Két rendszerváltás Magyarországon - RETÖRKI könyvek 38. (Lakitelek, 2019)

Összegzés

rűtlen. Továbbá, a liberalizmus elitista felfogásával is összhangba hozható: sokan kevés tudást, kevesen sok tudást szerezhetnek. A kevés tudás kiszolgáltatottságot jelent (ha egyetemi diploma van is mögötte), a sok tudás kiválasztottságot. De azt csak kiválasztott, elit egyetemeken lehet megszerezni - legalábbis a papírt.211

Szóltunk az egyházak helyzetéről, az 1945 után egyre nehezedő állapotokról, majd az ateista ideológiájú állam alá gyűréséről. Arról, hogy ez a kísérlet lényegében kudarcot vallott, de mégis hatást ért el a Kádár-korszak hitet is elzsibbasztó évtizedeiben. A rendszerváltoztatás után sem következett be az egyházak és a hit áttörő újjászületése, talán csak az oktatás terén. Reméljük, hogy ez majd meghozza gyümölcsét az ember és társadalom minden megnyilvánulásában. A „vallástalanítás” 1949 utáni tendenciáját mindenesetre nem követte a vallásosítás trendje 1990 után, s ez jól is van így, mert hitet kényszerre, késztetésre nem lehet alapítani.

Az erkölcs állapota kapcsán felmerült a számonkérés, igazságtétel kérdése. Láttuk, hogy 1945-ben ez nagyon is fontos kérdés volt, de azt is, miként csúszott át a jogos igazságtétel hamis megtorlássá, bosszúvá, leszámolássá. Az 1990-es rendszerváltás után viszont azt tapasztaltuk, hogy a társadalom erkölcsi érzéke megkívánta volna az igazságtételt, s bizonyosan jobban alakulnak dolgaink az elmúlt negyedszázadban, ha megtörténik időben. De elmaradt, nem utolsó sorban a rossz tapasztalatok miatt (1945, 1956). A számonkérés elmaradása azonban csak évekkel a rendszerváltás után látszott sorsdöntőnek, akkor pedig már senki nem vállalkozott arra, hogy valóban hozzáfogjon.

Két rendszerváltás Magyarországon__________________________________

211 Való igaz, hogy a Rákosi-kor nem tudta megérinteni az ifjú magyarokat sem iskolában, sem úttörő mozgalomban, ellenben a pénz hatalma, a média uralma képes felkelteni a rendszerváltoztatás után felnőtt generációk figyelmét. Persze a küzdelmet az ifjúság leikéért nem szabad feladni: tanárok, papok és lelkészek, művészek, közösségteremtő személyiségek, s néha értelmes médiumok is ellent állhatnak a szellemi alávetésnek.

182