Földesi Margit - Szerencsés Károly: Két rendszerváltás Magyarországon - RETÖRKI könyvek 38. (Lakitelek, 2019)

Jogalkotás

________________________________________________________Jogalkotás

Az 1989-90-es rendszerváltoztatás idején éppen ellentétes folyamat zajlott le. A teljesen életképtelennek bizonyult állami tulajdonú központitervezés helyébe - mintegy a gyeplőt odadobva - egy ultraliberális, valójában a globalizmus előtt kapituláló gazdaságpolitika (ha volt egyáltalán ilyen) érvényesült. Ez sem a rendszerváltoztatás után kezdődött, hanem már az 1980-as évek folyamán. A csatlakozás az IMF-hez, Világbankhoz még nem feltétlenül jelentette az út kezdetét, de bizonyosan itt kell keresnünk az „ösztönzőket” (1981-82). Ennek politikai vonzata lehet az 1983. évi III. tv. a választási rendszer módosításáról, amikor is kötelezővé tették két jelölt indulását egy választókerületben, lehetővé pedig a választópolgárok közvetlen jelölési jogát.

Ezzel nem remegett meg a rendszer, de kétségtelen, hogy e parlament szavazta meg végül azokat a törvényeket, amelyek lebontották Magyarországon a pártállamot.

1984-től szűk körben már beszéltek arról, hogy vegyes tulajdonra épülő, irányított piacgazdaságban gondolkodnak. Ez a vegyes tulajdon az állami, a szövetkezeti és a magántulajdon lett volna. (Ez összefügg azzal is, hogy a gazdaság legalább látszólagos működőképességének fenntartásához szükség volt külföldi tőke (vállalatok) bevonására is. Ezek az évek nyilvánvalóan már az MSZMP-n belüli harcról szóltak: 1985-ben a párt utolsó „rendes” kongresszusán, mint említettük, még valamiféle „dinamizálási” program jegyében szónokoltak, Kádár János pedig makacsul ismételgette, hogy a szocializmusnak van távlata Magyarországon. De az állami vállalatokról szóló 1977. évi VI. törvény aktuális módosításához kapcsolódóan, 1984. október 31-én megjelent a 33/1984. számú MT. rendelet, amelynek értelmében az üzemek kvázi tulajdonosaivá a megalakítandó „vállalati tanácsok” válhatnak. Ezzel tulajdonképpen relativizálták az állami tulajdont, átláthatatlanná tették a felelősséget, a tulajdonosi jogköröket, kiszolgáltatva az állami tulajdont a helyi befolyásos rétegeknek (gazdasági, szakszervezeti, párt- és KISZ-vezetőknek stb.). Ezt követte a csődtörvény, a kétszintű

159