Földesi Margit - Szerencsés Károly: Két rendszerváltás Magyarországon - RETÖRKI könyvek 38. (Lakitelek, 2019)

Jogalkotás

zárólag kommunista, kevésbé szociáldemokrata irányítás alatt voltak, a kollektív szerződések, a munkaközvetítés, a foglalkoztatás terén az MKP kezébe adták ezeket az üzemeket, ha formailag még magántulajdonban is maradtak. Az állam szerepvállalását növelték a ,Jóvátételi” szállítások kötelezettségei (a Szovjetunióval, Csehszlovákiával és Jugoszláviával megkötött jóvátételi egyezményeket az állam garantálta, így rendeleti úton jogot formált a jóvátételre szállító üzemek irányítására is. (Ezt a Jóvátételi Hivatal, illetve a Gazdasági Főtanács irányította.) A Gazdasági Főtanács létrehozása és tevékenysége amúgy is egy - szintén kommunista irányítású szervezetet -jelentett, amely lényegében a finanszírozás, megrendelés, ellenőrzés és egyebek révén teljhatalommal rendelkezett. Főtitkárát, Vas Zoltánt nem véletlenül jelölik a kortársak az MKP legszűkebb vezérkarába és a kormány gazdasági tárcái fölé.172

Ugyancsak az állam gyors és meghatározó benyomulását szolgálta a magánszférába a hírhedt magyar-szovjet gazdasági egyezmény, amelyet Gerő Ernő írt alá - felhatalmazás nélkül - Moszkvában, s amelynek révén magyar-szovjet „vegyesvállalatok” sokasága jött létre (a magyar felet természetesen az állam képviselte). így a stratégiai iparágak és vállalatok lényegében állami irányítás alá kerültek, ráadásul szovjet „kooperációval”.173 Az egyezményt nem is a Nemzetgyűlés hagyta jóvá, hanem a Nemzeti Főtanács, 1945. december 20-án. így már 1945 őszére az állam tulajdonosi, irányítói, kezelői jogosítványai kiterjedtek a magyar ipar jelentős részére. Nagyvállalat magántulajdonban és magánkezelésben lényegében csak az maradt, amely a győztes szövetségesek valamelyikének érdekeltségébe tarKét rendszerváltás Magyarországon_______________________________

172 Vas együtt bukott le Rákosival 1924 decemberében, és együtt is hagyták el az országot 1940-es szabadulásuk után.

173 A szovjet tulajdonrészt a magyarországi német és osztrák vagyon szovjet kézbe kerülése biztosította, vagyis a Szovjetuniónak egyetlen fillérjébe sem került. A visszavásárlás összegei a mai napig sem nyilvánosak, vagy nyilvánvalóan falsak.

156