Földesi Margit - Szerencsés Károly: Két rendszerváltás Magyarországon - RETÖRKI könyvek 38. (Lakitelek, 2019)

Társadalmi közérzet

Társadalmi közérzet

Nem tennék, nem tehetnék, ha Közép-Európában legalább 1990 után kialakult volna egy szellemi szolidaritás. De nemhogy itt nem jött létre, nem működik immáron semmiféle szolidaritás Európában sem. Ez Európa megsemmisülésének előjátéka. Sokan látják, sokan tudják, mégsem tudnak ellene tenni. Mint ahogy 1945^49 között sem tudtak tenni az ellen, hogy Európa lemondjon a keleti után, immáron középső részeiről is. Önző tehetetlenség volt ez - s az ma is. Hiszen a globalizáció európai központjai - London, Berlin, Párizs - ma is Közép-Európa rovására kezelik a migráns inváziót. És természetesen ma is akadnak, akik az odavetett koncért mindenre hajlandóak, bízva abban, hogy a globalizmus közép-európai központjává válhatnak; ezért a pozícióért ma óriási küzdelem van (többek közt fegyverkezésben, akár háborút is kockáztató „felajánlkozásokban”) Varsó és Kijev, sőt Bukarest között. Ez azonban - meggyőződésünk - csak a politikai felületen játszódó színdarab. Reméljük, hogy a nemzeti-szellemi elkötelezettségek fogják felülírni ezt a versenyfutást is.167

A szellemi élet 1990 utáni közérzetének személyes jellemzésére álljon itt egy idézet Gyurkovics Tibortól: „rendszerváltás után ez a hisztero-liberál olyan ellenséget látott bennem, hogy szinte elkerülnek az utcán, igyekeznek nem köszönni, ha összefutunk a Rádió folyosóján. Ez fölfoghatatlan számomra. Mint a nemzeti irodalom prototípusát emlegetnek, és magukkal szemben állónak tekintenek. Ez ellen nincs fegyver... Összegzésként csak azt tudom mondani, amit egy lengyel politológus fogalmazott meg: A kommunizmusban a legrosszabb, ami utána következik. Almomban sem gondoltam, hogy az úgynevezett nemzeti irodalom sorsa jószerivel nehezebb lesz, mint a Kádár-rendszerben volt. Nincs direkt-tilalom, nyílt üldözés. Helyette

167 Ezt látszanak alátámasztani a 2015. november 1-jei lengyelországi választási eredmények. Ezeken a Jobboldal” elsöprő sikert aratott, a „baloldali” pártok be sem jutottak a parlamentbe. A liberalizmus erői nyíltan törpe kisebbséget jelentenek, persze nem tudhatjuk, hogy valójában mennyire épültek be az egyes pártokba. Feltétlen optimizmusra egyelőre tehát nincs ok.

153