Szőcs Zoltán: A Szabó Dezső Emléktársaság mint emlék. A Hunnia Folyóirat megszületése és kimúlása - RETÖRKI könyvek 37. (Lakitelek, 2019)
A Szabó Dezső Emléktársaság mint emlék - Arcok a társaság panteonjából
A Szabó Dezső Emléktársaság mint emlék bevezetőt írt. 1984-től Párizsban élt, ahol többször is felkerestem, hosszasan beszélgettünk, interjút csináltam vele.17 Természetesen ő akkor még nem ismert engem, csak azért fogadott, mert fél évszázada jó barátja, Hartyányi István beajánlott. A rendszerváltozás elején költözött haza feleségével, ezt követően is gyakran találkoztunk Mikó utcai lakásán és egyéb alkalmakkor. A társaság létrejöttét még Párizsból kísérte figyelemmel, örömmel vállalta a tiszteletbeli tagságot. Nagyon hiteles, tisztán gondolkodó, becsületes szellem volt. Tragédiája a magyar közéletiségnek, hogy ilyen kiváló emberek a hazán kívül voltak kénytelenek leélni életük nagyobbik részét. Sírja a Kerepesi temető művész parcellájában van, Szervátiusz Tibor faragta ki fehér márvány sírkövét. * * * Dr. Kardos Ernő (1907—2003) Széchenyi-díjas kémikus, élelmiszeripari mérnök, a magyar konzervgyártás nagy örege. Egyetemista korától fogva Sz. D. önkinevezett, de lerázhatatlan famulusa, titkára, mindenese volt a Mester haláláig. Ő volt a 13 főből álló „Ludasok Társaságának” központi alakja, az ezt igazoló, Sz. D. által kiállított „cselédkönyvét” legféltettebb kincseként mutogatta. Elmondható, hogy senki annyit nem tett Sz. D. érdekeinek védelmében, majd emlékének őrzéséért, mint ő, bár hozzáteszem: tevékenysége sokkal inkább szervezési, ügyintézési, rendezvénytartási buzgalmában nyilvánult meg, semmint irodalmi publicisztikában. A konzerviparban betöltött magas vezetői funkciója, az ott felmutatott eredményei a kádári évek alatt is lehetővé tették számára nyíltan vállalt, megingathatatlan evangélikus hitét, és a Szabó Dezsőhöz fűződő múltját, elfogultságát is. Ezt soha nem tagadta meg. A pártállami idők illegitim Sz. D. baráti körének, temetőbeli, zsoltáréneklős megemlékezéseinek központi alakja volt. Mint egy öröknyüzsgő, mindig mindenütt ott volt, ahol Sz. D.-vel kapcsolatos rendezvény történt. Meglett kora ellenére nagyon szerette megnyitni az SZDE programjait, boldogan vállalt a társaság nevében való minden fellépést, megjelenést. Mindvégig korelnökünk volt és maradt haláláig. * * 17 A párizsi interjút csak halála után közöltem, tiszteletadásul, gyászbeszéd helyett: Szőcs Zoltán: Gombos Gyula kilenc válasza. Havi Magyar Fórum, 2001/jan., 61—64. old. Továbbá: Szőcs Zoltán: Kevesebben lettünk (Nekrológ). Magyar Fórum, 2000. dec. 14., 13. old. Szőcs Zoltán: A templomépítő (Emlékezés G. Gy.-ra). Magyar Fórum, 1993. márc. 25., 1. old. 68
