Szőcs Zoltán: A Szabó Dezső Emléktársaság mint emlék. A Hunnia Folyóirat megszületése és kimúlása - RETÖRKI könyvek 37. (Lakitelek, 2019)

A Szabó Dezső Emléktársaság mint emlék - Arcok a társaság panteonjából

A Szabó Dezső Emléktársaság mint emlék nőkéről szeretnék szólni. Az 1991. máj. 6-i közgyűlésünk tette elnökünkké, és haláláig ö is maradt. Óriási szerencsénkre, mivel az utca egyszerű embe­reitől kezdve a kormánykörökig bezárólag nagy respektussal és befolyással bíró Püski Sándor, az által, hogy elnökünk lett és nevét adta az SZDE-nek, nagy tekintélyt, és bizonyos fajta politikai védettséget is biztosított nekünk. Ugyanakkor az általunk kiadott Szabó Dezsö-könyvek főterjesztője - való­jában egyetlen terjesztője - volt. Tudni kell, hogy 1939-ben ő, a Magyar Elet adta ki három vaskos kötetben Sz. D. esszéinek páratlan erejű válogatását, Az egész látóhatári. A második - természetesen ezúttal is Püski - kiadásra az­tán 52 évet várni kellett, mert csak a kommunizmus bukása, és Püski Sándor Amerikából való hazatelepülése után, 1991-ben kerülhetett rá sor. Természe­tesen személyesen ismerte Szabó Dezsőt, aki bár meglehetősen harapós stí­lusú, kveruláns személyiség volt, Püskivel szemben nem volt az. Feleségével, Ilussal szemben - Zoltán Ilona (1911-2006) - viszont már hamisítatlan Szabó Dezső-i indulatkitörésekről árulkodik néhány fennmaradt levél, melyben „házi sárkányaként aposztrofálja kiadója feleségét. Egy nagyon kedves, barátságos, nyílt, őszinte, önzetlen, ugyanakkor ala­posan tájékozott, irodalomban jártas embert ismertem meg Sanyi bácsiban. Ha az a bizonyos sokat emlegetett, ma alig-alig létező magyar gyökerű, magyar érdekrendszerü nemzeti középosztályunk, és a majd abból kinövő, magyar, nemzeti polgárság kerül szóba, nekem mindig a decens megjelenésű, halk szavú, szolgálatkész Püski Sándor alakja jut eszembe legelsőként. Ő puszta létével és életművével bizonyította, micsoda erős és termékeny nemzeti polgár­ságunk lehetett volna nekünk is - szerencsésebb történelmi feltételek között. * * * Hartyányi István (1914-1998) könyvkiadó, bibliográfus mindig is a megbízha­tóság embere volt. Részt vett az alapításban, társaságunk mindig mindenben számíthatott rá. Mélyről indult, Debrecenben végezte el a tanárképzőt. 1940- ben, a Debrecenben tartózkodó Móricz Zsigmondnak megtetszett az éles eszü, becsületes fiatalember és maga mellé vette, hogy folyóirata, a Kelet Népe kiadói SZDE pénzügyei szerinte nincsenek rendben, szeretné látni a gellérthegyi szobor teljes költségvetését, mert „nem nyugodt miatta”. Közölte, hogy ez a közgyűlés, mivel nem ő hívta össze, eleve illetéktelen, bármit is döntsön, ő megvétózza. Továbbá közölte, hogy egy 35 oldalas vizsgálati jegyzőkönyvet készít, de csakis „a társaság érdekében”, stb. Amikor szavazásra került a sor, a 46 leadott szavazatból 2 voksolt rá, a többség dr. Püski Sándort akarta elnöknek. Ez így is lett, miként én is újra folytattam a főtitkári munkát. 66

Next

/
Thumbnails
Contents