Szőcs Zoltán: A Szabó Dezső Emléktársaság mint emlék. A Hunnia Folyóirat megszületése és kimúlása - RETÖRKI könyvek 37. (Lakitelek, 2019)
A Hunnia Folyóirat megszületése és kimúlása - A második másfél év (19-35. számok)
A HUN NI A folyóirat... Epilógus Kirúgásom dicstelen, méltatlan, sőt gusztustalan részleteivel itt és most nem szándékozom foglalkozni, mivel legkevésbé tartozik a Hunnia történetéhez. Viszont annál értékesebb adalék lenne egy Kunszabóról írott könyvben. Na persze keményen rám is tartozik, mert az én életem volt, velem történt. Nem meglepő, hogy memoárkötetemben röviden kitérek a részletekre.13 Azt viszont fontosnak tartom megjegyezni - utólag mindig okosabb az ember -, hogy akarata és szándéka ellenére valójában nagy szívességet tett nekem Kunszabó elbocsátásommal: alig három hónap múltával, 1993 januárjának közepén Csur- ka jóvoltából utcára került egy új folyóirat, a Havi Magyar Fórum, melynek én lettem a felelős szerkesztője, legfőbb munkatársam pedig Vasvári Erika lett.14 Egy dolog van, amiről akkor persze fogalmam sem volt, csak most, két és fél évtized távlatából kerültek kezembe a dokumentumok. Több mint furcsa - (a véletlenekben soha nem hittem!) -, hogy pont azon a napon, 1992. október 14-én délután kötött útilaput a talpam alá Kunszabó, amelyik napon egymillió forintos támogatást nyert el a Hunnia Alapítvány. Nos, mivel a véletlenekben nem hiszek, nevezzük szimpla egybeesésnek, de érteni akkor sem értem az összefüggést. Sejteni sejtem. Végezetül még valami: Kunszabó 1991 karácsonya környékén elutazott az USA-ba, hogy eleget tegyen ottani barátai meghívásának, akik a házkutatások, a rendőrségi tortúra és a Hunnia-per miatt némi kárpótlásban szerették volna részesíteni őt egy amerikai körutazással. Örömmel mondott igent. Előre elkészített terv szerint, különböző magyar családok vendégeként készült beutazni az Egyesült Államokat. Csakhogy történt néhány kínos incidens, ami nagymértékben megrontotta vendéglátóival való baráti viszonyát, sőt magát az utat is lerövidítette. (Minderről persze semmit nem írt a 27. számban megjelent útinaplójában.) De hazatérte után - tudtommal ez lett élete utolsó amerikai látogatása - sem enyhültek a kinti konfliktus hullámai: elszámolási vitája támadt néhány ottani személyiséggel, akik bíróság elé vitték az ügyet. Kunszabónak esélye sem volt a nyerésre. A hosszú évekig elhúzódó per a teljes anyagi összeomlás rémét vetítette előre neki. Nagy valószínűséggel ebbe betegedett bele, mígnem 2008 februárjában, 76 éves korában meghalt. Nyolc és fél évvel élte túl a Hunniát. 13 Szőcs Zoltán: Memoártöredékek, szerzői kiadás, 2012., Bp., (162-165. old.). 14 Ezzel kapcsolatos részletek olvashatók a már hivatkozott memoárkötetem 168-172. oldalain. 166
