Szőcs Zoltán: A Szabó Dezső Emléktársaság mint emlék. A Hunnia Folyóirat megszületése és kimúlása - RETÖRKI könyvek 37. (Lakitelek, 2019)
A Hunnia Folyóirat megszületése és kimúlása - A, Hunnia 18. száma
A Hunnia 18. száma A Hunnia 18. száma Az ominózus 18. szám, amely a Hunnia életében vízválasztónak bizonyult, 1991. április 25-én került az utcákra. Az előfizetők példányait is rendesen postáztuk. Ha akkor kérdeznek, azt mondom, ez is ugyanolyan lap, mint a többi, különösebben nem tér el elődeitől, sem tartalmában sem hangvételében. Viszont röviddel megjelenése után bizonyos zsidó körök - név szerint ugyanazok, akik majd a Hunnia-per felperesei lesznek - óriási ribillióba kezdtek. Pánikolásuk kiváltó oka a lap 2-17. oldalain leközölt két történelmi tanulmány volt, nevesen az ausztráliai illetőségű Padányi Viktort nagy tragédia (I—II.) című történelmi áttekintésének6 két fejezete: a Néhány szó a zsidó katasztrófáról, és Az úgynevezett háborús bűnösség. Határozottan emlékszem, hogy a teljesen új, nyomda-friss benyomást keltő két kötetet valaki postán küldte el címemre, talán Ausztráliából. A sokat emlegetett, de idehaza sehol sem kapható alapmű hirtelen megérkezése nagy szellemi csemege volt. Ezt követően döntöttünk úgy, hogy következő számunkban közlünk belőle. Valami okból azokban a napokban nagyon el voltam foglalva, ezért megkérdeztem Bognár Józsefet, nem volna-e kedve átlapozni a művet, és kiválasztani számunkra néhány megfelelő részt. Örömmel vállalta, és a következő szerdán már javaslatot is tett a közlendő tanulmányokra. A két esszé közül az első valószínűleg jobban fájt Gadó Györgyöknek, abban ugyanis Padányi tényekkel, érvekkel, statisztikai adatolással fejti ki, hogy a zsidó áldozatok száma semmiképpen sem lehetett 6 millió, csakis annál szignifikánsan kevesebb. Nagyon fontos leszögezni: 1991-ben Magyarországon a „holokauszt tagadás” semmilyen értelemben nem számított bűncselekménynek, az ilyenféle elemzések vagy vélekedések közzététele a gondolati-, a vélemény- és a szólásszabadság alkotmányos védelmét élvezte. Padányinak érvei voltak - talán valósak, talán tévesek -, és ezeket az érveket megcáfolnia kellett volna azoknak, akik ezt másképp látták. Gadóék viszont betiltani és büntetni akarták. Ok nem vesződtek a cáfolattal. Ügyészségi feljelentést tettek a Hunnia ellen a Padányi-cikkek közlése miatt. Ezen feljelentés egyenes következménye lett a rendőrségi eljárás, házkutatás nálam és a közkönyvtárakban (!), majd a Hunnia-per. 6 Padányi Viktor: A nagy tragédia (I.—II. kötet), Minerva Books, Australia, 1977. Mi a felhasznált tanulmányokat a mű II. kötetéből vettük át. 141
