Szőcs Zoltán: A Szabó Dezső Emléktársaság mint emlék. A Hunnia Folyóirat megszületése és kimúlása - RETÖRKI könyvek 37. (Lakitelek, 2019)
A Hunnia Folyóirat megszületése és kimúlása - Az első másfél év (2-17. számok)
A HUNNIA folyóirat... A 13. szám (’90. nov.) megjelenése nagy öröm volt számomra, mert az első oldalon Balassa Sándor zeneszerző, a Zeneakadémia professzora egy tőle szokatlan műfajban, a költészetben debütált nálunk. Az első oldalon közölhettem A Fagyöngy és a Tölgy párbeszéde címet viselő, kedves, filozofikus, de nagyon is aktuálpolitikai versét. De mástól is emlékezetes számomra a 13. Hunnia. A klasszikusok iránti vonzalmam és kutakodásom elvezetett a furcsa, különc Hugó Károlyhoz (1808-1877), aki amúgy nagyon figyelemre méltó színdarabokat írt. Az 1840 körül alkotott Bankár és báró című három felvonásos szomorújátéka Európa, sőt az Egyesült Államok legnagyobb színpadain is ment, egészen a XX. század elejéig, és kasszasikert hozott. Engem is lenyűgözött a darab modernsége és pszichológiai felépítése. És a 13. számban az egészet, előszóval ellátva közöltük (32-60. oldal), ráment a lapszám fele. Azóta is büszke vagyok rá, hogy legalább megpróbáltam Hugó Károlyt visszacsempészni az irodalmi köztudatba. Nem sikerült persze, de ez nem az ő hibája, és nem is az enyém. Mellesleg a 13. Hunnia az utolsó, amit felelős szerkesztőként jegyzek. A taxis-blokád A 14. szám (’90. dec.) a Kölcseyre és Bartha Miklósra való emlékezés jegyében született, de a figyelmes olvasónak feltűnhetett, hogy minden kommentár és indoklás nélkül változás állt be a szerkesztői titulusokban. Az én felelős szerkesztői posztom megszűnt, helyette főszerkesztő lett Kunszabó Ferenc, én pedig „társszerkesztő”-ként lettem feltüntetve az impresszumban. Hogy mi történt valójában? Az, hogy a 14. szám nyomdába adása előtti szerkesztőségi ülésen felmondtam Kunszabónak és a Hunniának. Ugyanis mélységesen elkeserített Kunszabónak a taxis-blokád kitörésére adott reflexiója a Maradj velünk! címet viselő „Hetvenkét órás napló”. Ebben Kunszabó fehéren-feketén, félre nem érthető módon a taxisok, vagyis az SZDSZ mellé áll! Volt az egész szituációban valami tragikomikus elem, mint amikor a kivénhedt cirkuszi ló meghallja a trapéz trombitájának hangját és elkezd ügetni. Talán Feri is így lehetett, ’56-os idegzete hirtelen újra forradalmi helyzetet érzékelt, és talán úgy gondolta, hogy legyenek bárkik is a hatalom ellen lázadók, megérdemlik, hogy melléjük álljon. És melléjük állt. Itt jegyzem meg, több évtized távlatából, némileg Kunszabót is mentegetve, hogy az esetet olyan értelemben nagyon tanulságosnak tartom, hogy 1990-ben az SZDSZ hazudozásai még egy olyan kipróbált politikai rókára is meggyőző erővel hatottak, mint Kunszabó. Hogyan várhattuk volna el ezek 122
