Szőcs Zoltán: A Szabó Dezső Emléktársaság mint emlék. A Hunnia Folyóirat megszületése és kimúlása - RETÖRKI könyvek 37. (Lakitelek, 2019)
A Hunnia Folyóirat megszületése és kimúlása - Az első másfél év (2-17. számok)
Az első másfél év (2-17. számok) Az első másfél év (2-17. számok) Elkezdődött a rendszeres munka, az írás, a szerzőkkel való kapcsolattartás, kéziratok olvasása, kiszedett anyagok korrektúrázása, a nyomdászhoz való rohangálás, hivatali levelezés, terjesztéssel kapcsolatos teendők, terjesztőink elszámoltatása. A munka gerince rám hárult, de örömmel vállaltam - kenyérkereső munkám mellett persze, mivel a Hunnia szerkesztése, az ottani publikálás semmi jövedelemmel nem járt. Aztán ahogy teltek-múltak a hónapok, kezdtem rájönni arra, hogy valójában egy soha véget nem érő rabszolgamunka ez. De ennek ellenére nagyon szerettem és csináltam tovább, nagyobb részt egyedül, esetenként Dézsma Gyuri besegített. Kunszabó kevésbé foglalkozott a szerkesztéssel, bár hétről hétre hozott ő is különféle barátaitól származó, leginkább az emigrációból küldött - jó vagy rossz - kéziratokat. Nem lehet elvitatni tőle, Kunszabó Ferencnek rendkívül kiterjedt ismeretségi köre volt mind itthon, mind az emigrációban. Ebből a nem lebecsülendő „kapcsolati tőkéből” ő aztán ügyesen tudott csinálni pénztőkét is. Szépen bizonyítja ezt, hogy 9. számunktól kezdődően egy ideig a borítólap belső oldalán pontosan feltüntettük USA-beli, kanadai és németországi megbízot- taink nevét, címét, ahol a Hunnia előfizethető. Az eredmény nem maradt el, jelentős számban lett tengerentúli és nyugat-európai előfizetőnk. Én még egy Uj-Zélandon élővel is leveleztem. Az előfizetői névsor vezetése, az előfizetések lejárta, megújítása rövidesen már egy külön ember munkáját igényelte, a kezdeti években Fitos Vilmosné (Katika) személyében. A kezdeti időktől különösen nagy gondot fordítottam arra, hogy az aktuálpoli- tikai elemzések, cikkek, politikai publicisztikák mellett kellő súllyal legyenek jelen a Hunniában a megkérdőjelezhetetlen erkölcsi, esztétikai és szellemi minőséget képviselő klasszikusok. Hajlamos voltam rá, hogy ha egy oldal alján maradt valamennyi hely, oda ne képet, grafikát rakjak, hanem bekeretezett részletet, citátumot Széchenyitől, Szabó Dezsőtől, Németh Lászlótól, Adytól és másoktól. A 2. számban (’89. nov.) egy orosz klasszikust közöltünk, nevesen Gorkijt. Az előszóban kifejtettem, hogy a bolsevizmus iránti utálatunk természetesen nem terjed ki az orosz irodalom hatalmas értékeire. A Gorkij - amikor még őszinte mert lenni címet viselő válogatás a nagy író egy 1917-ben megjelent 119
