Házi Balázs - Jónás Róbert (szerk.): Hitel repertórium 1988-1992 - RETÖRKI könyvek 36. (Lakitelek, 2018)
Dippold Pál: A hittel teli Hitel - Emlékeim egy korszakos lapról
Dippold Pál A hittel teli Hitel... hatalom jóváhagyásával ellenzékieskedtek, nyomtattak és árultak szamizdatot, kürtölhették tele a világot a Szabad Európa Rádióból arról, hogy mennyire üldözik a Trabantjukat, és gumibotozzák őket. Amikor Csurka István 1989. június 10-én mindezt leírta, furcsálkodva fogadtuk. Ez amúgy érthető is, hiszen aki azon a március 15-én nem fővárosi értelmiségiként, magyar zászlóval a kezében nézte megdöbbenve a zubbonyukon kokárdát viselő, mosolygós rendőröket, arra a napra valóban elhitte, hogy eljött a szabadság, vagy, hogy az egész tömeg belesétált a szabadságba. Hát, nem. Csurka MSZMP-t idéző mondatai megdöbbentően éles fényben mutatják meg a lényeget: „Ti tiltakoztok, a nyugat meg bennünket tapsol, amiért megengedjük ezt nektek. És a pénzt is nekünk adja! Tehát, csak rajta, fiúk! Üssetek minél nagyobbakat a levegőbe! Minden ütés ezer dollár.” Megdöbbentő, hogy Csurka István ebben a március 15-ben a nagy illúzió szétfoszlásának napját látja. Szerinte ugyanis éppen ekkor derült ki, hogy ez a rendszer ideológiája nélkül is ez a rendszer marad. „Ugyanez a nomenklatúra hatalmon tud maradni nem kommunista nomenklatúraként is. A személyek ugyanazok, legfeljebb egy kis fáradsággal kiderítik magukról, hogy tulajdonképpen már börtönőr korukban is reformerek voltak... Most már nem „kus- sal”, hanem „elnézést urammal” őriznek bennünket.” A rendszernek amúgy új szövetségesei is jelentkeztek. Kívülről ismét. A nekik kényelmes állandóságot kedvelő pénzvilág a régi-új elvtársuraknak újabb dollármilliókat ad. Kiderül tehát, hogy az álsajtószabadság ráolvasó módszereivel a szocializmus nem változtatható meg. Nem is dönthető be. Beszélni lehet, de tenni nem. Az is nyilvánvalóvá vált, hogy a pártállam nem változik meg, legfeljebb más nevet kap. így meg minek erőlködni, hiszen nem oldódnak meg a magyar élet alapgondjai: a többség élet-közömbössége, kiszolgáltatottsága és kizsákmányolása. A nemzet elsüllyed, mert nincs, ami fenntartsa. A válság lényege az a vitathatatlan tény, hogy a társadalom egy kisebb része a nagyobb rész kárára él. Ezen aztán semmiféle reform nem változtathat. Sőt. Eljöhet a többpártrendszeres rothadás kora. A Lakiteleki Nyilatkozat mondata: „Nemzetünknek nincs közösen vállalható jövőképe.” Nemhogy igaz, hanem a helyzet még rosszabb, mint néhány évvel korábban. A társadalom mérhetetlenül közömbös, minden réteg foggal-körömmel ragaszkodik kicsinyes kiváltságaihoz, és egyre nagyobb a szakadék a tehetősebbek és a mélyszegénységben élők között. Összecsattintja az elméletet a gyakorlattal Csurka, amikor a következőkkel zárja gondolat- menetét: „Mit ér a legszebb március 15. annak a fiatalembernek, aki nem tud családot alapítani?” 71
