Házi Balázs - Jónás Róbert (szerk.): Hitel repertórium 1988-1992 - RETÖRKI könyvek 36. (Lakitelek, 2018)
Dippold Pál: A hittel teli Hitel - Emlékeim egy korszakos lapról
Dippold Pál A hittel teli Hitel... „Inkább csak befelé hallgatózva indulok el Március Tizenötödike megszentelt emlékhelyeit végigjárni. Mint aki megtanulta, hogy igaz ünnepet ünnepelni keserű szájízzel is lehet.” r Az Atpingált március Csoóri írásába beablakozva ott szerepel a rendszerváltás korának egyik legnagyobb erejű verse, Döbrentei Kornél Átpingált márciusa. Mivel itt most nem verselemzésről van szó, Döbrentei Kornél költészetének a csúcsát jelentő írást ne tekintsük feltétlenül versnek. Már csak azért sem, mert sok esetben, mondjuk, éppen Petőfi Sándornál a versek jelentős közéleti, politikai, publicisztikai tartalmakat hordoztak. Dörbentei feszes ritmusú, szikár, de mégis azóta is fénylő költeményében összecsattan a múlt a jelennel, hogy valamiféle kibontakozás lehetőségét is megmutassa. Csupán két sort idézünk belőle: „Uramisten, mennyi csapodár kokárda, nemzeti színre játszik a régi gárda...” Egy jó vers megáll az idők bármelyik szakaszában. Döbrenteié többek között azért jó vers, mert a benne foglaltak, mondhatjuk fellengzősen is: örök érvényűek. Főleg olyankor, amikor az egyes emberek pálfordulásai egyébként teljesen érthető egzisztenciális okokból, tömeges méreteket öltenek. Döbren- teinél pontosabban aligha fogalmazta meg bárki is a magyar rendszerváltozás lényegét. Cseppet sem vigasztaló, hogy a költői jóslat harminc évvel később is érvényes, a mindenkori régi gárda, ha érdekei úgy kívánják, ma is nemzeti színekre játszik. A Hitel 1989. hatodik számának azonban van egy másik, kevéssé ismert forradalmi szerkesztési vezérgondolata is. A Magyar Demokrata Fórum programjának kitüntetett eleme a trianoni határokon kívül rekedt magyarok sorsának jobbra fordítása. A legnagyobb tömegben és talán a legsanyarúbb körülmények között Erdélyben éltek magyarok. Hiába települt már át ekkorra jó néhány tízezer közülük az anyaországba, akik ott maradtak, azoknak ettől talán még nehezebbé vált a helyzetük. A Hitel ebben a lapszámban kifejezetten az erdélyi magyarság életét bemutató írásokat sorakoztat fel. Dán Verona és Dorin Tudorán nem éppen kommunistabarát román költők versei kezdik a sort. A lapot végig a „Kárpátok géniuszáról”, Nicolaei Ceauescuról készített meglehetősen ironikus fotók illusztrálják. Hosszú írás foglalkozik a román iskolaüggyel, azt a képtelen helyzetet vizsgálva, hogy miként sorvasztották el a Romániában élő nemzetiségek anyanyelvi oktatását. De van itt egy kommunista propagandaanyagokból összeállított montázs Románia életéből, melyben bőven 61
