Házi Balázs - Jónás Róbert (szerk.): Hitel repertórium 1988-1992 - RETÖRKI könyvek 36. (Lakitelek, 2018)
Dippold Pál: A hittel teli Hitel - Emlékeim egy korszakos lapról
Dippold Pál A hittel teli Hitel... „...nincs okunk elhatárolódni, mert mi Püski Sándor egész életére és egész tevékenységére nézünk, és ez az élet, ez a tevékenység érték, és érték is marad a magyar művelődés történetében. Olyan írói tevékenységeket pártfogolt nehéz időkben is, mint Németh Lászlóé, Féja Gézáé, Sinka Istváné vagy az utóbbi években Amerikában Faludy Györgyé, Konrád Györgyé, Borbándi Gyuláé.” Bíró Zoltán következő mondatai - igaz, akkor ezt ő nem ezzel a szándékkal fogalmazta meg - a magyar rendszerváltozás legfontosabb jellemzőit mutatták meg: „.. .üzenjük barátainknak - akár Püski ürügyén is - hogy gondolják meg, mi mindent lehet lerombolni, vagy eleve lehetetlenné tenni a mai helyzetben, ha építés-építkezés helyett elkezdünk most háborúsdit játszani! Aki itt valódi demokratikus Magyarországot akar, annak tudnia kell, hogy vak indulatokból, gyűlölködésből és vádaskodásból sohasem születhet meg a mindannyiunk által vágyott demokratikus Magyarország; a közös haza, ahol minden tisztességes ember, szándék és gondolat otthon érezheti magát.” Hogy ez végül mégsem így lett, arról a következő időszak már-már eszement vagdalkozássá fajult vitája tanúskodik. A Hitel 1989. 6. számában aztán megjelent Püski Sándor nyilatkozata, úgy tűnt, lezárja ezt az indulatos vitát. Püski Sándor leírja: „Jobb lesz mindenkinek, ha abbahagyjuk. A nevem összefonódott a 20. századi magyar történelem legjelentősebb - ma is élő és ható - nemzeti mozgalmával, onnan leválasztani senki sem tudja. A népi mozgalom pedig mindig tiszteletben tartotta és tartja a hazai nemzeti, vallási és kulturális kisebbségek: egyének és közösségek érdekeit és értékeit.” Lehet ennél elegánsabb választ adni? A Nappali Hold-botrány Nemrégiben temették el Csoóri Sándort, a rendszerváltás éveinek emblemati- kus alakját. Sírja az óbudai temetőben van, ott, ahol az Elet és Irodalom egykori főszerkesztője, Bata Imre nyugszik. Jelképes értékű és értelmű ez a tény. Mind a két emberrel kapcsolatba kerültem, éppen a rendszerváltás éveiben. Mindkettejükkel jónak volt mondható a viszonyom. Csoóri Sándorral 1988 és 1992 között dolgozhattam együtt, én a Hitel szerkesztője-olvasószerkesztője voltam, ő a szerkesztőség elnöke. Szerkesztőként szinte az összes, Hitelben megjelent Csoóri-kéziratot én gondoztam. Ez annyit jelentett, hogy az esetleges betűhibákat kijavítottam, és ha esetleg logikai ellentmondást véltem felfedezni a szövegben, ezt megbeszéltem a szerzővel. Csoórinál az utóbbira nem volt példa, már csak azért sem, mert úgy gondoltam, hogy egy szépírói szövegben mindent szabad. Csoóri 57
