Házi Balázs - Jónás Róbert (szerk.): Hitel repertórium 1988-1992 - RETÖRKI könyvek 36. (Lakitelek, 2018)
Dippold Pál: A hittel teli Hitel - Emlékeim egy korszakos lapról
Dippold Pál A hittel teli Hitel... Fekete Gyula aforizmaszerű mondata ebben az írásban nagyon meghökkentő és elgondolkodtató: „Az olvasás a művelődés anyateje.” Végig követhető módon, közérthető mondatokkal átvezetve az olvasót az elmúlt évtizedek történetein, Fekete Gyula megmutatja, hogy mennyi kárt okozott például az emberek, szakmák és foglalkozási ágak kártékony, ostoba rangsorolása termelő és nem termelő szektorra. A fiskális diktatúra címet viselő írásrész a kultúra ellentámadásáról szól. Arról például, hogy leginkább az írók vezetésével ideje megszervezni a köz- művelődés hadrendbe állítását, és megindítani az ellentámadást az országpusztító pénzügyi politikával szemben. A következőkben a műveltséget érintő legfrissebb tanulmányokból idéz a szerző, ezek mindegyike, teljesen függetlenül attól, hogy közzétevőik milyen világkép hívei, mind-mind a műveltség és kultúra fejlesztésének fontosságáról beszélnek. Még a hatalom képviselői is. Túl azon, hogy az idézetválogatás közzététele az éledező sajtószabadság egyik igen fontos nyoma 1988-ból, közvetve megerősíti a Fekete Gyula által közvetített MDF-es program néhány elemének fontosságát. Ebben nyilván nem volt tudatos politikai marketing szándék, Fekete Gyuláról sok mindent el lehet mondani, azt azonban nem, hogy tehetséges menedzser lett volna. Mégis igen hatékony módon tárta a rendszerváltás korának politika iránt érdeklődő olvasói elé a kultúrát, és ezen keresztül az egész ország sorsát érintő nézeteket. Fekete Gyula a magyar népesedéspolitika egyik legnagyobb apostola volt. Hiába szól ez az írása a műveltségről és a kultúráról, írása végén felbukkan az ő legfontosabb témája is: „S még egy, a legnyomasztóbb, a legsúlyosabb, lévén minden emberi érték forrása, az emberi élet: újratermelését a jellemzett hibás politika alárendelte a termelés napi érdekeinek, s harminc éves demográfiai hullámvölgyünkkel ma az utánpótlás dolgában a világon az utolsók vagyunk.” A publicisztika befejező tétele mesteri módon billenti helyre a gondolatokat. Fekete Gyula közli, hogy mindaz, amiről korábban értekezett, mindazok a hibák, tévedések, amelyeket megmutatott, nem helyrehozhatatlanok. Ha viszont nem teszünk semmit azért, hogy mindaz, ami volt, megváltozzon: „Történelmi bűnünk, ha a már kétségtelenül hibásnak bizonyult úton menetelünk tovább.” A Hitel következő, 1988. évi 4. számban Fekete Gyula Csillagfénynél rovatban megjelent írása már a címével jelzi, hogy itt nem az eddig olvasottakhoz hasonló írásokhoz lesz szerencsénk: Mitől senyved Tündér Ilona? Fekete Gyula ebben legjobb írói erényeit felhasználva egy klasszikus parabolát fogalmaz meg meseformában. Fekete Gyula ebben a publicisztikájában, akárcsak 41
