Szeredi Pál (szerk.): Lakitelek 1988. A Magyar Demokrata Fórum 1988. szeptember 3-i tanácskozásának jegyzőkönyve és sajtóvisszhangja - RETÖRKI könyvek 35. (Lakitelek, 2018)
Lakiteleki találkozó, 1988. szeptember 3-i jegyzőkönyve - Az első rész levezető elnöke Biró Zoltán
Kiss Gv. Csaba KISS GY. CSABA: Kedves barátaim, tisztelt Fórum! Egy évvel ezelőtt magam sem tudtam volna elképzelni, hogy ennyi fontos változás történik, amit röviden úgy lehetne összefoglalni, hogy hosszú álmából ébredezőben van a magyar társadalom. Most itt elsősorban azért jöttünk össze, hogy arról beszéljünk, mi legyen a Magyar Demokrata Fórum. Én azt hiszem, mindenképpen tévedés a Magyar Demokrata Fórumot népi mozgalomnak tekinteni. Ez se történetileg nem felel meg a valóságnak, se ma. Sokkal szélesebb társadalmi szervezetről, próbálkozásról van szó. Az alapítólevélben is olvasható a Magyar Demokrata Fórumról az a megállapítás, hogy koalíciós jellegű igyekszik lenni. Nekem az a meggyőződésem, hogy ideológiára alapozva ma a jelenlegi viszonyok között talán sehol sem, de nálunk különösen nem lehet társadalmi mozgalmat indítani. Én itt a sokféleség, a Fórum többféle színe mellett szavaznék, ahogy már korábbi tanácskozásunkon is elmondtam. Én el tudom azt képzelni, hogy többféle eszmei, politika hagyományt vállalva próbáljuk meg együtt, közösen kialakítani azt a Fórumot, amelyik a társadalom artikulációja akar lenni, közvetíteni kíván társadalom és hatalom között. A magyar eszmei, politikai hagyományokat természetesen kritikusan kell vállalnunk. A klasszikus magyar liberalizmus örökségét éppúgy, mint a népi mozgalomét, a kereszténydemokrata tradíciót éppúgy, mint a szociáldemokratát, vagy pedig a polgári radikalizmusét. Nem véletlenül a központi fogalom és szó a Fórum nevében az, hogy demokrata. Már a politikai fölfogást tekintve. Én el tudok képzelni szocialista demokratát, el tudok képzelni népi tradíciókat folytató demokratát, liberális demokratát, horribile dictu, talán még kommunista demokratát is, akivel bizonyos alapértékekben, hasonló platformon vagyunk. Azt hiszem, a lengyel példa nagyon tanulságos számunkra, talán nem egészen úgy, ahogy Németh Zsolt mondta, mert a mai Lengyelországban, azt hiszem, az egyik nagyon tragikus helyzet az utóbbi évek politikai fejleménye következtében az a szélsőséges kettéhasadtság, az a fajta párbeszédképtelenség, amit az 1981-es katonai puccs alakított ki lényegében. 57
