Szeredi Pál (szerk.): Lakitelek 1988. A Magyar Demokrata Fórum 1988. szeptember 3-i tanácskozásának jegyzőkönyve és sajtóvisszhangja - RETÖRKI könyvek 35. (Lakitelek, 2018)
A Magyar Demokrata Fórum 1988. szeptember 3-i lakiteleki tanácskozásának sajtóvisszhangja
lenül biztató volt. A hatalom központjaiban másfajta politikai magatartás, nézőpont volt érzékelhető. Erre mutatott az is, hogy a júniusi tiltakozó felvonulás előtt Fejti György konzultációt folytatott a tüntetés szervezőivel. Ez a lépés azt igazolta, hogy a politikai hatalom és az autonóm erők szót tudnak érteni egy adott pillanatban, egy adott akció lebonyolításában. A gazdaságban, az ország erkölcsi állapotában azonban továbbra is súlyos hiányosságok vannak. A párt és a kormány gyakorlatilag nem tudott olyan intézkedéseket tenni, melyek új perspektívákat eredményeztek volna. A megújulás iránti szándékok érzékelhetőek, de egyre erősebb a társadalmi kontroll, az önszerveződések iránti igény is. Ennek útja egyébként realitás is. Egy-egy ilyen mozgalomnak nem kell az illegalitás nyomorúságában, vagy az illegalitás és a legalitás határán szenvedve szerveződnie. A magyar társadalom igazolja, hogy képes önmagát megszervezni anélkül, hogy a föld alá kényszerítettség bélyegét kellene a lelkén hordoznia. SZEREDI PÁL: Az ideiglenes alapszabályban szerepel, hogy a 10 ezer fős taglétszám elérése után, de legkésőbb egy éven belül, összeül az MDF első kongresszusa. Ezáltal a Fórum valódi politikai szervezetté fog átalakulni? BÍRÓ ZOLTÁN: Igen, mert ennek törvényszerűnek kell lennie, ha komolyan bele akarunk szólni a közéletbe. Szervezettebb, célratörőbb mozgalomra van ma már szükségünk, amelynek megvan a maga fegyelme is. Meg kell találnunk azokat a kapcsolódási pontokat, melyek összekötnek bennünket más független mozgalmakkal és összeköthetnek, vagy szembeállíthatnak a kormányzat ilyen vagy olyan intézkedéseivel. Mi mindenkivel együttműködésre törekszünk, de megkívánjuk tartani önálló arculatunkat. A szervezeten belüli demokratikus vezetőségválasztás és programalkotás után ez már konkrét politikai erőt fog jelenteni. Célunk változatlanul az, hogy ez a politikai erő, mint szellemi erő jelenjen meg. Tehát nem a pártokra annyira jellemző eszközöket kívánjuk használni, mint pl. a tüntetés vagy a lobbyzás, hanem elsősorban a szellemi erő által kívánjuk mozgatni a szervezetet. Ehhez új formákra és új eszközökre van szükség. ___________________________________A tanácskozás sajtóvisszhangja 255
