Szeredi Pál (szerk.): Lakitelek 1988. A Magyar Demokrata Fórum 1988. szeptember 3-i tanácskozásának jegyzőkönyve és sajtóvisszhangja - RETÖRKI könyvek 35. (Lakitelek, 2018)
A Magyar Demokrata Fórum 1988. szeptember 3-i lakiteleki tanácskozásának sajtóvisszhangja
______________________________________A tanácskozás sajtóvisszhangja Végül is attól tartok, hogy miközben a pártalapítás mai aktualitásának elutasításában Andics Jenő, Csoóri Sándor és Németh Zsolt, valamint ama két reprezentáns baloldali személyiség is egyetért, holnap esetleg valameny- nyiüket, akik pedig maguk is elég széles spektrumot képviselnek a politikai palettán, „jobbról fogják előzni”. A tempó, amely aggodalmakat ébreszt bennem, akkora lehet politikai életünk nem szabályozott - mert nem is szabályozható - szféráiban, hogy bármelyik napon felbukkanhatnak olyan formációk, amelyek azután valóban indokolttá tehetik a gondot: vajon közéletünk mai gyakorlóterein, a visszafojtottság évtizedei után, a meddő pártoskodás netán gátjává lehet annak a kibontakozásnak, amelyet pedig hatékony pluralizmus nélkül el sem képzelhetünk? Legyen-e több párt? A határozott válasz mindezek után is nehéz. De a tovább töprengés hasznos lehet. Óvatosságra intene például az a meggondolás, hogy a legégetőbb feladatoktól részben elterelhet a többpártrendszer bevezetését óhatatlanul követő, széles körű helyezkedés, a „bejáratással” alighanem elkerülhetetlenül együtt járó politikai-társadalmi megrázkódtatás. Másrészt viszont a feltörő társadalmi szándékok, a mindjobban hangsúlyossá váló és tagolódó csoporttörekvések mederben tartása, meglehet, sikeresebbnek bizonyulna egy vagy több, kellő hagyománnyal rendelkező politikai párt vagy ezekhez hasonló szellemiségűek alakítása révén, mintha a többpártrendszer hirtelen spontaneitással, merőben új formációk esetleges megjelenésével menne végbe. Magyarán: jobb szeretnék például egy szocialista pártot, netán egy olyan nemzeti parasztpártot, amilyen 1956-ban próbált kialakulni a korábbiból, az MSZMP - esetleg első - versenytársául, mintha ez az első versenytárs netán egy nálunk kevésbé ismerős, olyan keresztény párt lenne, amely ugyan a készülő, az új alkotmányunk talaján állva indulna, ám amely idővel - bizonyára nem kis tömegeket vonzva -, könnyen lehet, hogy a klerikaliz- mussal egy másik dogmatizmust próbálna nálunk is meghonosítani, és például visszavonni kívánná - no nem, nem a földosztást, de - az iskolák álla233
