Szekér Nóra et al.: Utak a Teleki térről. Esszék és tanulmányok a 75 éves M. Kiss Sándor tiszteletére - RETÖRKI könyvek 34. (Lakitelek, 2018)
Albert Zoltán Máté: "Nemzedéünk kilátásai nem vigasztalanok"
Albert Zoltán Máté „Nemzedékünk kilátásai nem vigasztalanok” 21. századra ez tulajdonképpen beigazolódott. Ma annak lehetünk szemtanúi, hogy egyes elhagyatott és a pusztulás szélén álló falunak a nagyvárosokból odaköltöző értelmiségi emberek adhatnak reményt és jövőt. Általuk alakulnak át modern „ökofalvakká”, amelyekben környezettudatos, fenntartható gazdálkodás és kertművelés zajlik. Visszatérve Németh-hez, Pomogáts Béla a következőképpen foglalta össze a második szárszói beszéd lényegét, az írás keletkezésének 70. évfordulójára készített tanulmányában: „Németh László, számos írása tanúsítja, nem csak tanulmányai, regényei és drámai müvei is, hogy az »értelmiségi társadalom« utópiájában találta meg azt a szellemi és erkölcsi stratégiát, amely hite szerint képes lehet kivezetni az emberiséget és a magyarságot a modern kor folyamatos válságaiból. Ennek az »értelmiségi társadalomnak« az ideálját, de így is mondhatom, az utópiáját mutatta fel a nevezetes beszéd zárógondolataiban.”33 Ha Németh László máig ható társadalmi megállapításait és közösségi gondolatait vesszük sorra, egy témáról még mindenképpen szólnunk kell: 1956-ról. Németh a következőképpen foglalta össze benyomását a forradalomról: „Az elmúlt hét azért volt óriási élmény a számomra, mert ez a néhány nap mutatta meg, nemcsak nekem, de az egész világnak, hogy a magyar nép erkölcsileg mekkorát emelkedett. [...] De hogy a nemzetgyötrésben, megaláztatásban így összeforrt, hogy diákok, munkások, katonák minden előzetes szervezkedés nélkül közös elszántságukban így megszerveződhettek, a vezérnélküli felkelőknek ez a csodálatos látványa meghaladta, nem reményemet, de képzeletemet A.”34 Ezt a néhány sort M. Kiss tanár úr is kiemelte a már korábban is idézett tanulmányában, és a következőket írta róla: „Németh László ezen mondata történelmileg is fontos megállapítás. A vezér nélküli felkelés szóhasználat egyértelműen bizonyítja, hogy Németh a forradalmat nem a Petőfi Kör-höz, nem az ún. revizionistákhoz, Nagy Imre és köréhez kötötte, hanem a katonákhoz, munkásokhoz, diákokhoz, vagyis a néphez/”35 Ma már úgy él a köztudatban az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc, hogy vezérnélküli forradalom volt. Némethnek ezt a benyomását gondolta tovább M. Kiss Sándor, amikor arra a megállapításra jutott, hogy: „Nagy Imre miniszterelnök volt a forradalom idején, de nem volt a forradalom miniszterelnöke.” 33 34 35 Pomogáts Béla: Iránytűvel. A szárszói beszéd. Somogy, 2013/4. 66. Németh László: Emelkedő nemzet. In: Uő.: Életmű szilánkokban..., i. m.. 545. M. Kiss: i. m. 32. 21
