Szekér Nóra et al.: Utak a Teleki térről. Esszék és tanulmányok a 75 éves M. Kiss Sándor tiszteletére - RETÖRKI könyvek 34. (Lakitelek, 2018)
Riba András László: Hatalomtechnika (1988-1989)
-Utak a Teleki térről M. Kiss Sándor tiszteletére КВ-tagként, az MSZMP programalkotásával megbízott felelősként a következőképpen vélekedett: „Egy dologban van közmegegyezés az utóbbi három évtizedben, ez a teóriaellenesség. Ez pedig nem túlzottan eredeti, közönséges gondolat, hogy nincs praktikusabb dolog egy jó teóriánál. Nem hiszem, hogy szemlesütve kellene járni. Az nem kétséges, az én szememben is ez a leglényegesebb, hogy teoretikusan a tulajdon és sajátosságairól kérdését hogyan tudjuk tisztázni, hogy tulajdoni intézmények legyenek. És e tekintetben az ideológiai szorongásainkat is félre kellene tenni, hiszen alapvető bajunk éppen az, hogy nem bírunk kinézni, kilátni abból, amiben vagyunk. [...] így nem lehet megoldani ezeket a dolgokat, így valóban egyik kulcskérdés a tulajdon és a politika egymáshoz való viszonya és ennek kezelése. [...] Ugyanis a tulajdonlásnak primitív állami típusát kényszerültünk meghonosítani,”296 Elgondolkodtató a fentiek alapján, hogy az 1988. májusi pártértekezlet utáni programalkotás keretében az MSZMP KB - Pozsgay Imre vezetésével - miért a rendszer történetének felülvizsgálatára irányuló munkát foganatosított. A Történelmi Albizottság az 1945 utáni korszak egészét áttekintve kívánt válaszokat keresni a kontinuitás problematikáján keresztül az MSZMP jövőbeni programjához. A legfontosabbnak vélt, vagyis 1956-ot érintő megállapítás története széles körben ismert. A közvélekedés és a legtöbb történészi értékelés ellenére azonban a népfelkelés fogalom funkciója a kommunista vezetés szempontjából egyértelmű célként határozható meg: a közmegegyezésre való hajlandóságként, a kiegyezési szándék kifejezésre juttatásaként. Pozsgay Imre érvelése alapján - amelyet a bejelentés után a PB ülésén fogalmazott meg - a népfelkelés antisztalinista, de nem szovjetellenes, és az SZKP XXVII. kongresszusának azon értékelésével vág egybe, amely először hivatalosan kimondja, hogy a sztálini formák Kelet-Európábán kényszerformációként jöttek létre. Feltételezhető benne a manipulativ szándék kifejeződése is, hiszen a népfelkelés rokonítható volt a néma tömeg értékelésével, amely szerint az nemzeti forradalom és függetlenségi háború, függetlenségi harc volt, de semmiképpen sem ellenforradalom. Az ellenforradalom-népfelkelés-nemzeti forradalom skálán Pozsgay szerint a népfelkelés volt az a minősítés, amely a párt teljes identitásának lerombolása nélkül lehetőséget teremtett az aktuálpolitikai kényszer enyhítésére.297 246 A Minisztertanács 1989. január 19-i soron kívüli ülése jegyzőkönyve. MNL OL XIX A-83-a 929. kötet 297 Jegyzőkönyv az MSZMP Politikai Bizottsága 1989. február 7-i üléséről. 202
