Szekér Nóra et al.: Utak a Teleki térről. Esszék és tanulmányok a 75 éves M. Kiss Sándor tiszteletére - RETÖRKI könyvek 34. (Lakitelek, 2018)
N. Pál József: "Minden Egész eltörött…"?
N. Pál József „Minden Egész eltörött...”? N. Pál József „Minden Egész eltörött...”? A hetvenöt esztendős M. Kiss Sándort köszöntve - szeretettel és korszerűtlenül Mondják, a 19. század a teljesség kora volt még. Voltak hősök, s voltak az „értelmes halál” üzenetét reánk hagyó áldozatok, mártírok, voltak „nagy történetek”, amikben senki emberfia nem kételkedett, s volt - avagy lenni látszott - szépség, erkölcs, érték, ami medret adott az életnek. A mindenttudó - tudálékosan: omnipotens - elbeszélő terjedelmes regényeit forgatták jó szívvel az olvasók, voltak monumentális - az összhangzattan eszményét sugárzó - szimfóniák, „történetmondó” nagyoperák. Ama század neves festményeire, szobraira, épületeire a lélek mint „szép” alkotásokra tekintett általában. S volt hit is még, hogy az ember a körülötte lévő világot megismerheti, leírhatja, megtervezheti, s még fel is építheti aztán. Az, hogy liberális, szocialista vagy nemzeti (Eötvös József a század „uralkodó eszméit” tárgyaló müvében nemzetiséget mondott) elv jegyében gondolta ezt valaki, egyre megy ma már, ám tény, hogy a századvég virulens magabiztossága - elég az Eiffel-toronyra vagy Magyarország millenniumünnepére tekinteni - hamarosan megkopott. Meglehet, a kételyt a századközép irodalmi, művészeti modernsége - nem utolsósorban 1848-49 forradalmi hullámának tapasztalatain okulva - elültette már. Baudelaire meg a többiek a bomló eszményekről adtak hírt, s nem csak az esztétika mezején, s amikorra az új századhoz értünk; minden, de minden összemaszatolódott, bizonytalanná lett valahogy. Technikai csodák (távíró, telefon, mozgókép, autó, repülőgép) köszöntöttek reánk, nőtt a magabiztosság, tágult a látószögünk, az emberiség gyanútlanabb fele így érezte - Magyarországon biztosan -, pedig az „egész” ideája jóvátehetetlen sérelmeket szenvedett közben, s aki illúziókban élt addig, a maga brutalitásában tapasztalhatta meg ezt - itt, a honi földön 1914-1920 között. Mire gondolt Ady, midőn Nagykárolytól a szülőfaluja felé szekerezve az augusztusi égre nézett, nem tudom, ám, hogy amikor a fogyó Holdat látva a „csonka” szó szakadt ki belőle, a huszadik századi költészet egyik alapmetaforáját teremtette meg, abban biztos vagyok. „Milyen csonka ma a Hold”, így szólt a felütés, s a vers leghíresebb sora („Minden Egész eltörött”) az új, 191
