Szekér Nóra et al.: Utak a Teleki térről. Esszék és tanulmányok a 75 éves M. Kiss Sándor tiszteletére - RETÖRKI könyvek 34. (Lakitelek, 2018)
Nagymihály Zoltán: Egy elfelejtett amarikai magyar fórum
Utak a Teleki térről M. Kiss Sándor tiszteletére visszaemlékezése szerint csak Csoóri távollétében - és Fekete Gyula elnöklése miatt - volt egyértelmű, hogy az ekkor már együtt lévő nemzeti „mag” részéről a rangidős Csurka István tartja a főelőadást.277 Aligha véletlen, hogy Monoron is e szellemi környezetből Csurka és Csoóri került az előadók közé. Előbbi Monor mellett más, ellenzékiként is jellemezhető szereplései, nemzeti felelősségvállalása miatt is kiemelt tekintélynek örvendett - elég, ha csak az Egy nomád értelmiségi című, a Forrósból kivágott esszéjére, Duray Miklós könyvéhez írt előszavára, vagy éppen az 1986-os írószövetségi pengeváltásban játszott szerepére gondolunk.) Csoóri Egyesült Államokban elmondott előadását természetesen nem lehet a lakiteleki találkozó részének tekinteni, ahogy arra a történelmietlen kérdésre sem érdemes így a választ keresni, hogy „miről beszélt volna, ha...” otthon van.278 A találkozó néhány általános érvényű, korokon túli figyelmeztetését éppúgy érdemes felidézni, ahogy az aktuális helyzetre vonatkozó megállapításokat is. A három hosszabban érintett előadás mindegyikében - konkrétabb vagy áttételesebb formában - hangsúlyosan jelennek meg a nemzet és nemzettudat kérdései. Csoóri a régóta aktuális nemzeti sorskérdések vizsgálatával (A nemzet mi vagyunk), Görömbei András annak kortárs irodalomban való megjelenésével (Nemzettudat a mai magyar irodalomban), M. Kiss Sándor pedig a történelem egy még kitárgyalatlan korszakának felidézésével (A szárszói előadás és annak utóhatása) közelített a problémához.279 277 Für Lajos:,,Fölrepülni rajban”. Utak a Fórumba. Budapest, Püski, 2007. 371. 278 Részben ellentmondók ezzel a beszédet és hátterét elég hosszan és több oldalról körbejáró Pálfy G. Istvánnak, aki szerint „ha itthon hangzik el, Lakitelek legjobb, legmesszebb ható előadása lehetett volna. [...] Az amerikai szövegnek itthon kellett volna elhangoznia. Ha viták marják is szét, a nyoma valamelyest megmarad. [...] Abban a formában és megkésve nem fejthette ki azt a hatást, amit Lakiteleken kifejthetett volna.” A szerző érezhetően egyfajta ellentétet próbál láttatni az itthon lévő lakitelekiek és Csoóri között. Pálfy G. István: így lássa Csoóri Sándort - aki látni akarja. Budapest, Nórán Libro, 2016. 251-254. 279 Csoóri Sándor: A nemzet mi vagyunk. Itt-Ott, 1987/3. 12-21.; Görömbei András: Nemzettudat a mai magyar irodalomban. Itt-Ott, 1987/3. 22-32.). M. Kiss Sándor előadásának szövegét a lap nem közölte, az ő gondolatait - feltételezve, hogy azok nincsenek ellentétben az elhangzottakkal - egy hasonló témájú, szintén 1987-ben, a Püski Kiadónál New Yorkban megjelent kötetből idézem. (M. Kiss Sándor: A szárszói beszéd és néhány összefüggése. In: Uő: A szárszói beszéd és a népi mozgalom néhány összefüggése. New York, Püski, 1987. 3-40.). M. Kiss Sándor később személyesen, saját pályája szempontjából is nagyjelentőségűnek ítélte az amerikai körutat, különösen az Itt-Ott Találkozót 184
