Szekér Nóra et al.: Utak a Teleki térről. Esszék és tanulmányok a 75 éves M. Kiss Sándor tiszteletére - RETÖRKI könyvek 34. (Lakitelek, 2018)
Nagymihály Zoltán: Egy elfelejtett amarikai magyar fórum
-1-L. Utak a Teleki térről M. Kiss Sándor tiszteletére életet tulajdonítottak274 - hogyan tekintettek az emigránsokra, és milyen szerepet szántak (volna, vagy szántak volna-e egyáltalán) nekik egy új, közösen felépítendő, szabad Magyarországon. Az emigráció iránti érdeklődés a Látóhatár (majd Új Látóhatár) című folyóirat megismeréséhez, a benne zajló viták részletesebb elemzéséhez és a lapot körülvevő állambiztonsági manőverek áttekintéséhez vezetett. De tulajdonképpen elvezetett egy, a magyar diaszpóra közösségeit megismerni és segíteni hivatott ösztöndíj (Körösi Csorna Sándor Program) elnyeréséhez is. Mindezek miatt úgy gondoltam, hogy hetvenötödik születésnapja alkalmából egy olyan írással köszöntőm M. Kiss Sándor tanár urat, amely egy, az emigráció és a diaszpóra jegyeit275 egyaránt mutató, ma is létező közösség több mint harminc éve lezajlott rendezvényét próbálja körüljárni. A rendezvénynek, a Magyar Baráti Kör 1987-es szokásos nyári találkozójának, a Magyar Hétnek M. Kiss Sándor maga is résztvevője volt. Az augusztus 15-e és 22-e között zajló konferencia szinte csak áttételesen, történelmi legendák révén lett ismert - pedig az ott elhangzottak miatt is érdemes (lehetett volna) a figyelmünkre. Már csak azért is, mert időben szinte egybeesett a magyar rendszerváltás egyik sorsfordító eseményével, az első lakiteleki találkozóval. * 274 A „földi pokolra” való utalást az otthon maradottak tekintetében Fenyő Miksa használta egy nevezetes vitacikkében 1956-ban - még a forradalom kitörése előtt - a Látóhatárban, párhuzamot vonva a Verona utcáin járó Dantét érő „tisztelettel vegyes megdöbbenés” és a jövőben az otthoniakat érő érzés között: „így valahogy fogunk mi is, ha hazamegyünk, nézni az otthoniakra s respektussal fogjuk tanulmányozni terveiket, ha ugyan megengedik, hogy azok kiteljesítésében részt vegyünk.” Fenyő Miksa: Vita a nemzetközi helyzetről és az emigrációról. Flozzászólás. Látóhatár, 1956/3-4. 174. 275 A különbségtétel nem könnyű, ráadásul nem is mindig érzékelhető a közbeszédben. Emigráción magam a külföldre távozók azon csoportját értem, akik elsősorban politikai okokból hagyták el az országot, és új lakhelyükön is folytatnak politikai tevékenységet, szemüket a régi otthonra vetve. Külföldön tartózkodásukat természetszerűleg időlegesnek tekintik - addig, amíg az állapot, amely hazájuk elhagyására kényszeritette őket, megszűnik. A diaszpóralét ellenben nem feltételezi az otthoni állapotokkal való antagonisztikus szembenállást - inkább egyfajta kulturális, szellemi, nemzeti önépítésre helyezi a hangsúlyt. Ludányi András szavaival, a „szétszórtsági tudatot” erősítő magyarok integrálódnak a befogadó társadalomba, ugyanakkor ez a másod- és harmadgenerációsoknak is lehetővé teszi a magyarsággal és magyarságtudattal való azonosulást. 182
