Szekér Nóra et al.: Utak a Teleki térről. Esszék és tanulmányok a 75 éves M. Kiss Sándor tiszteletére - RETÖRKI könyvek 34. (Lakitelek, 2018)
Albert Zoltán Máté: "Nemzedéünk kilátásai nem vigasztalanok"
Albert Zoltán Máté „Nemzedékünk kilátásai nem vigasztalanok” egyezik ”23 Mélyebben vizsgálva azonban a témát, M. Kiss lényeges kérdést tesz fel: „Vajon tényleg igaz-e az, hogy a szocializmus a Németh-i gondolkodásban mozgalomként funkcionált? [...] Marx a bukott polgár, Lenin a szocializmus mozgalmára, Sztálin a horizontot lehúzó utód vagy a minőség, amely egyenlő a polgárosodással, amelynek alapja a juss, a könyvhöz, a hagyományhoz, s forrásvidéke a Cluny-reform környéke. Vagyis Németh László - a lenini elhanyagolható kitérő után a cluny-metafórával visszajutott a minőség szocializmus fogalmához, mely viszont nem lehet mozgalom. Hogyan értelmezhető a Németh László-i minőségfogalom, amely a szárszói gondolatkör egyik tartóoszlopa? 1956 előtt vagyunk. Németh végre visszatérhet kedvenc tervéhez, de legalábbis gondolkodhat rajta: a Magyar Mühely-hez [sic!], amely [...] szorosan kötődik a Minőség eszméjéhez,”24 A két szárszói találkozóhoz szervesen kapcsolódik az 1942 novemberében megrendezett lillafüredi találkozó, amelyet Antal István, a Kállay-kormány nemzetvédelmi minisztere hívott össze, s amelyre sok ismert író ellátogatott. Néhányan azonban nem vettek (illetve nem vehettek) részt rajta. Itt most olyan felszólalásokat emelek ki, amelyek a jelen dolgozat fő mondanivalójához kötődnek. A magyarság megmaradása érdekében szellemi harcot, keserves küzdelmet hirdettek ekkor a problémára érzékeny írók. Veres Péter ezt a következőképpen fogalmazta meg a találkozó első napján (1942. november 20.): „Abban mindnyájan megegyeztünk, hogy ma a magyarság legnagyobb kérdése: megmaradni. Ezért a megmaradásért szolgálatot kell vállalni, és minekünk, íróknak ez a szolgálat nemcsak afféle hirtelenjött elhatározásból fakadt valami, hanem életünk értelme is. [...] De mi az író munkája? - Kifejezni a népet, a közösséget, amellyel testben-lélekben azonos, vagy legalábbis azonosulni akar. Kifejezni a társadalmi múltat, ha lehet, a jelent, és ha tudja: a jövőt is. Kifejezni a társadalomban a szegényt, gazdagot, munkást, parasztot, urat, polgárt, katonát, mindenkit. Kifejezni a lélekben a szelídet és az erőszakost, a beteget és az egészségest, a hívőt és a hitetlent, a nazarénust és a pogányt, egyszóval: az egész közösség életét, embereivel, tájaival, levegőjével, történelmével és vágyaival. [...] Itt a világos példa arra, mi a mi szerepünk. [...] az, hogy hatoljunk be műveinkkel és emberi valónkkal is a közösség mélyébe, le a legmélybe, húzódjunk be, ha kell, ősi ösztöneinkbe, és itt erősítsük a magyarságot, mert itt van a legnagyobb veszélyben. [...] Én a parasztot próbálom 23 Uo. 27-28. 24 Uo. 30. 17
