Bakos István - Házi Balázs - Nagymihály Zoltán (szerk.): A Magyarok Világszövetsége „hármas kistükre” (1989-2000) - RETÖRKI könyvek 33. (Lakitelek, 2018)
I. Ön- és körülményismeret
A Magyarok Világszövetsége „hármas kistükre” (1989-2000) Néhány régi és új „kádert” örököltek, illetve el kellett viselniük olyanokat is, akik nem teljesítették feladatukat, följelentgettek másokat, akadályozták nemzetszolgálatukat. Belépésem után a legfontosabb teendőnek a hivatali szervezet kialakítását, szolgálatszerű működésének megalapozását tartottam, amelyet kezdetben az Elnökség jórészének közreműködésével tettem. Az érdemi-szakmai munkára alkalmas szervező-előkészítő munkatársak kiválasztása, illetve delegálása határon túlról, megismerésük, a rátermettek szerződéses kinevezése, majd tartós megbízása révén törekedtünk a hivatal rendeltetésszerű működését fokozatosan megteremteni. Ezt politikai ellenszélben, a növekvő belső feszültségek közepette, több-kevesebb sikerrel valósítottuk meg. 1995- ben az Elnökség tagjai elfogadták a Hivatal szervezeti és működési szabályzatát, amit vezető-munkatársaimmal érvényesítettünk a világszervezet munkájában, stabilizálásában, amíg a belső és a külső feltételek engedték. Az 1995-ös próbatétel és a millecentenáriumi év bizalomébresztő eredményei ellenére a békés nemzetépítés nem tudott úrrá lenni a Szövetségben. Az Alapszabály, az irányító testületi-elnöki döntéshozás, a szervezet konstrukciós zavarai, s főleg a pénzhiány hozzájárult a fel-feltörő belső viszályok élesedéséhez. 1997 után önemésztő hatalmi harc nyomta rá a bélyegét az egyre gyarapodó MVSZ kialakulóban lévő Hivatalára, személyi, szervezeti felépítésére, amely fokról fokra személyfüggővé alakult át, létszáma így megnőtt. Az új elnökhelyettes, az anyaországi alelnök, s az elnök szaporodó tanácsadói nem a Világszövetség irányítását tartották fő feladatuknak, hanem a Hivatal birtoklását. A Hivatal elnökségi felügyelete helyett azt - főtitkárostul - „gúzsba kötve táncoltatni”, vezetni akarták. Ezért Alapszabályt módosítgattak, saját hivatalt kreáltak, ami a munkaszervezet egységét, arculatának kialakítását, szolgálatszerű működését gátolta. Pedig kezdetben a szervezett hivatali munka erősen hozzájárult ahhoz, hogy az MVSZ működése stabilizálódott, testületi érdekképviselete aktívabbá, nemzeti érdekeket képviselő világszervezetté vált, amely vehemens támadások közepette helytállt, sőt eredményeket ért el határon innen és túl. A több főnök irányítása alá került Hivatal és a főtitkár 1997-től kiszolgáltatott helyzetbe került. Közszolgálatát - a vezető munkatársakkal megmaradt kölcsönös bizalom és együttműködés révén - időlegesen orvosolta. Eltávolítása után azonban az ezredfordulón választott új vezetés, mint érdekeit zavaró, „pénzfaló” intézményt az MVSZ Hivatalát, a főtitkári poszttal együtt megszüntette (2001). Tények támasztják alá a megállapítást: a Hivatal fölszámolása egyik alapvető, s kiváltó oka volt annak, hogy - az ezredforduló után másfél évtizeddel - csak a neve és árnyéka maradt meg a Magyarok Házában a rendszerváltó MVSZ-nek. 48
