Bakos István - Házi Balázs - Nagymihály Zoltán (szerk.): A Magyarok Világszövetsége „hármas kistükre” (1989-2000) - RETÖRKI könyvek 33. (Lakitelek, 2018)

IV. Válogatott dokumentumok

A Magyarok Világszövetsége „hármas kistükre” (1989-2000)

kiutazó delegáció Perényi Zsigmond vezetésével észlelte azt, hogy mennyi jó és áldozatos magyar él a világ távoli vidékein. Az ő megtartásuk érdekében szervezték meg a Magyarok Világszövetségét, hogy a hazától távol se vesszen el senki a magyarság számára. A kommunista rendszer a nyugati magyarok megtévesztésére igyekezett felhasználni ezt a szervezetet, de a rendszerváltozás után, 1992-ben megújulva az egész magyar nemzet egyesítését és érdekvédelmét tűzte zászlójára a világszövetség. Ennél nemesebb célt nem is találhatott volna. Azóta a legjobbak közül mégis egyre többen megváltak tőle. Hogy csak a hozzám legközelebb állókat említsem, olyanokat, akik a magyar közvélemény előtt is hitelesek és ismertek: Jakabffy Ernő és Németh Magda az elnökségből, Makovecz Imre a védnöki testületből, Komlós Attila és Bakos István volt főtitkár, és még jó néhányan. Mindany- nyian a kirekesztés áldozataiként hagyták el a világszövetséget. Most én is hozzájuk csatlakozom.

Az elmúlt években számtalanszor mondtuk, hogy a világszövetség a mélypontra jutott és innen már csak felfelé vezet az út. Aztán sikerült még mélyebbre süllyedni az önzés, a kicsinyesség, a vádaskodás terén. Azokat, akiknek más a véleményük, függetlenül attól, hogy milyen derék magyarok, gátlástalanul hazugnak, tömeggyilkosnak, árulónak, csalónak, idegenbérencnek lehetett nevezni.

Pomogáts Bélának kell igazat adnom, amikor azt írja, hogy a világszövetség az állatorvosi lóra kezd hasonlítani. Egy szervezet életében elkövethető minden baj és hiba megmutatkozik benne. Az első hibát mindjárt a 1992-es újjáalakuláskor követte el az alapszabályt megalkotó közgyűlés. A demokrácia követelményeinek félreértésével eltúlozta a parlamentarizmust. Munka helyett vitafórummá vált. A másik alapvető hiba az, hogy egy irányt mutató elnök és egy szervező, menedzselő, ügyvivő főtitkár kettős irányítása helyett egyszemélyi vezetést alakítottak ki, minden terhet az elnök vállára raktak. Neki kellett eszmei vezetőnek, szervezőnek, menedzsernek, munkáltatónak, pénzügyi felelősnek lenni. Ki lenne erre képes? Amikor aztán hiányosságot, mulasztást találtak, kezdődött a vádaskodás.

Amikor aztán megindult a nem létező „hatalomért” való kampány, a világszövetség köre egyre szűkült. Mert nem a több munka lehetősége volt a csábító, hanem a szereplés, a politikai befolyás, a pozícióépítés. A másként gondolkodó honfitársakat ki lehetett szorítani. Végül is már aligha szövetségként működik a Magyarok Világszövetsége, inkább úgy, mint egy klub. Egyre zártabb tagsággal, ahová a nem kívánatos elemeket nem bocsátják be.

430