Bakos István - Házi Balázs - Nagymihály Zoltán (szerk.): A Magyarok Világszövetsége „hármas kistükre” (1989-2000) - RETÖRKI könyvek 33. (Lakitelek, 2018)
IV. Válogatott dokumentumok
A Magyarok Világszövetsége „hármas kistükre” (1989-2000) A négy évvel ezelőtt megalakult szervezet a korábbiaktól eltérően nemcsak a külföldi magyarok megmentésére, illetve meghódítására alakult, hanem a magyar nép egészére kiterjedő önszerveződés érdekében. Ez olyan nagy különbség, hogy akkor is más képződménynek kell tekintem, ha ugyanazt a nevet viseli, ha annak irodáiból kelt életre az átalakulás akkori szellemének megfelelően. A szervezés hármas tagoltságával igyekeznek szervezetté összeállni a huszadik század tragikus eseményei folytán széttagolt nemzet részeit képviselő csoportok, aminek megfelelően anyaországi, Kárpát-medencei és nyugati régióra osztottan szerveződik immár a Világszövetség. A szervezők nagy súlyt helyeztek arra, hogy a Világszövetség pártoktól és kormányoktól független társadalmi és érdekvédelmi szerv legyen. Az akkori kormány, illetve parlament egyetértett a zárónyilatkozatban megfogalmazott célkitűzésekkel, hogy „az összmagyarság érdekeit, erkölcsi és szellemi megújulását” szolgáló szervezete legyen az egész magyar nemzetnek. Minthogy ez az egész nemzet érdeke, a törvényhozók biztosítani kívánták a sikeres működést intézményes anyagi támogatással, és hogy ez pártoktól és kormányoktól független lehessen, a támogatást az Országgyűlés költségvetése terhére rendelték. Nem is lehet fennköltebb történelmi szerepe a Világszövetségnek a párt- politika kizárólagossága idején, mint felmutatni és megjeleníteni a pártosság alternatívájaként a nemzeti közösség - értve a nemzet összességét — egy akaratát olyan kérdésekben, amelyekben teljes az egyetértés, mert szükség van ilyenre olyan időkben, amikor idegen érdekeket előnyben részesítő, kiszolgáló kormányok és hatalmi erői szabotálják azokat. Olyan szervezet, amely hirdetmény útján a nagyvilág bármely szervezetét vagy személyét meghívja körébe, azok nézeteinek, szándékainak és fel- készültségének esetlegességével és tarkaságával - hogy ebből összeálljon egy működőképes egység - hosszú idő, kiforró átalakulás után tud csak eljutni olyan pontra, amikor már nemzeti feladatokra érettnek tekinthetjük. Könnyű volt a korábbi két Magyarok Világszövetségének hivatali működőképességet kialakítani, mert hiszen kormányszervként jöttek létre alkalmazotti szolgálati viszonyokkal. A mostani esetben az önszerveződés rögösebb útját kell járni. Örömmel állapíthatom meg, hogy a kezdeti évek nehézségeit egyre inkább áthidalta az a vezetői testület, ami Elnökség néven ismeretes. A 24 elnökségi tag egyikeként - és szinte egyedülállóan legtöbb munkát vállalóként - Kardos Béla tájékoztatása révén volt lehetőségünk követni a fejlődést. A fentieket jól jellemzi Bakos István főtitkár közgyűlési beszámolója elején az alábbiakban: „A szövetség az elmúlt négy év kialakulása során a 376
