Bakos István - Házi Balázs - Nagymihály Zoltán (szerk.): A Magyarok Világszövetsége „hármas kistükre” (1989-2000) - RETÖRKI könyvek 33. (Lakitelek, 2018)
IV. Válogatott dokumentumok
A Magyarok Világszövetsége „hármas kistükre” (1989-2000) eltávolítják iskoláink éléről az ellenállást tanúsító igazgatókat, helyettük pedig magyarul nem tudó, bennünket gyűlölő szlovákokat neveznek ki. Kérdés, mikor fogja megszállni a családi otthonokat a rendőrség, hogy a szülőktől közvéleménykutatás címén kényszerítse ki az önkéntes beleegyezést a magyar nyelv elutasítására. E hó huszonnegyedikén éppen Budapesten a nagy nyilvánosság előtt nyilatkozott a szlovák oktatásügyi miniszter, hogy mégsem vezetik be ez év őszén a magyar iskolákban a szlovák nyelvű oktatást, mert ezt oly kevés magyar szülő kérte. Már-már megdicsértük a miniszterasszonyt, hogy győzött a jobbik énje. Egy nappal később azonban a minisztérium szóvivője Pozsonyban letagadta. Mi ez, ha nem szavahihetőség és a korrektség teljes csődje. De minden eltörpül a készülő nyelvtörvény mellett, amely majd kitiltja a hivatalok folyosójáról is a magyar nyelvet; megtiltja a kórház orvosának, hogy magyarul beszéljen haldokló betegével; elrendeli, hogy a magyar színész először szlovákul mondja el szerepét. Egyértelművé teszi, hogy az oktatás és a vizsgáztatás nyelve minden iskolában, tehát még a magániskolákban is csak szlovák lehet és tankönyveket is csak szlovákul szabad megjelentetni. A javaslat szerint fel fogják állítani a központi nyelvrendőrséget, amely a törvény betartását fogja ellenőrizni. Ha ez a tervezet törvényerőre emelkedne, akkor egycsapásra leegyszerűsítene mindent, mert egy keretbe foglalva testesítené meg a Szlovákiában élő magyarság nyelve és kultúrája ellen eddig megfogalmazott összes gyilkos tervet. Ez lenne hát a nyelvi imperializmus legfejlettebb stádiuma - a kulturális fasizmus? [...] A felvidéki magyarság az elmúlt hetvenhét évben számtalanszor adta tanújelét helytállásának, kitartásának, sőt annak is, hogy a velünk együtt élő szlovákokat nem azok tettei alapján ítéli meg, akik ellenünk vétkeztek. A felvidéki magyarok harcaikat soha sem a szlovákok ellen vívták, hanem önmaguk védelmében, oly módon, hogy abból másnak kára ne származzék. Erről a fórumról köszöntőm hát azoknak a szlovákoknak a növekvő táborát, akik értik harcunkat, szolidárisak velünk, és tudják, hogy végeredményben őértük is folyik ez a küzdelem. Erről a fórumról kérem az irányt tévesztett szlovákokat, ne kövessék a soviniszta mámorban tobzódó nemzettársaikat, mert van más megoldás is: az egyenrangúság, az egyenrangú közösségek partneri kapcsolata, autonómiára való jogok elismerése, egymás értékeinek kölcsönös tisztelete és egymás nyelvének kölcsönös ismerete. Ez a szellemet tisztító értékrend változtatta Nyugat-Európa korábbi véres egét kékké és tette láthatóvá rajta az aranylóan fénylő csillagokat. 352
