Bakos István - Házi Balázs - Nagymihály Zoltán (szerk.): A Magyarok Világszövetsége „hármas kistükre” (1989-2000) - RETÖRKI könyvek 33. (Lakitelek, 2018)
IV. Válogatott dokumentumok
A Magyarok Világszövetsége „hármas kistükre” (1989-2000) 12. dokumentum (1995. 07. 27.) Duray Miklós: A létünk cáfol, nem a helyzetünk! Beszéd a nagygyűlésen (Részlet)203 Két évszázada üldöz bennünket egy rémkép: a nemzethalál jóslata. Költőink pedig már félévezrede azon siránkoznak, hogy gyengeség vett erőt rajtunk. A magyarság ezerszáz éves jelenléte az európai népek között, nemzettestünk folyamatos léte a dúlások és idegen uralmak ellenére félelmeinket cáfolja. A létünk cáfol, nem a helyzetünk. Az elmúlt évszázadok nem voltak hozzánk kegyesek, sőt, ma úgy érezzük, hogy a legkegyetlenebb sorscsapást éppen a huszadik században mérték ránk. Valóban, bennünket is rémségesen sújtott századunk történelme, létrehozva a hosszú haldokoltatásunkra megfogalmazott szándékok megvalósíthatóságának körülményeit. A második világháború alatti náci haláltáborokban folyó tudatos és szervezett likvidáció mellett ha még létezhet ehhez hasonló, akkor a magyarság megtervezett és végrehajtott szétdarabolását, elszakított részeink felmorzsolására tett kísérleteket tekinthetjük ilyennek. De a létünk cáfol. Éppen hetvenhetedik éve járnak testünkön farsangi táncot a hitványok, a gonoszok, az értékrombolók és mindazok, akik nem tudnak belenyugodni abba, hogy részeink még mindig élnek. Az egyik rész sorsa, a Felvidéké, a magyar nemzetnek a mostani Szlovákiában élő közössége a kálváriák bizonyítéka, a keresztút szenvedéseinek egyik huszadik századi változata. [...] A legátgondoltabb tervet legféltettebb kincsünknek - anyanyelvűnknek - a megsemmisítésére szőtték. Nemcsak most, már hetvenhét évvel ezelőtt. Mert tudták és tudják, hogy nyelvünk a műveltségünk hordozója, mely által öröklődik a nemzeti kultúra és a nemzeti tudat is. Mert tudták és tudják, hogy a polgári, az ipari és az információs forradalom korszakaiban a nyelvnek és az iskolának oly módon nőtt meg a jelentősége, hogy a nyelv romlása, és az iskola hiánya a társadalom, a közösség széteséséhez vezet. Mert tudták és tudják, hogy anyanyelvűnk háttérbe szorításával és iskoláink elsorvasztásával a nemzeti tudat hordozóját és a közösségi kommunikáció eszközét roncsolják szét - más nyelv ránk erőszakolásával, iskoláink átformálásával pedig átalakíthatják tudatunkat, gondolkodásmódunkat, szellemiségünket és lényegünket. Létünk azonban cáfol. 203 Magyar Figyelő, 1995/5,21-22. 350
