Bakos István - Házi Balázs - Nagymihály Zoltán (szerk.): A Magyarok Világszövetsége „hármas kistükre” (1989-2000) - RETÖRKI könyvek 33. (Lakitelek, 2018)

III. MVSZ kislexikon - Szervezetek

III. MVSZ kislexikon - Szervezetek

MVSZ Kárpát-medencei régió

„ Emlékszem szólamokra és kulák-perekre. Táborokra, felbontott levelekre, és lehallgatott telefonokra. Népre, melyet a félelem Rábírt, hogy gyilkosát imádja.

Emlékszem életemre, és Emlékszem rabruhás apámra (Székely János: Semmi - soha (részlet))

Bevezető

A Magyarok Világszövetsége alapítói 1929-ben és 1938-ban is azt vallották, hogy az Óhaza - azaz a Kárpát-medencében élő magyarság - létének és sorsának alakítása a mindenkori magyar állam feladata. Ezt az 1920-ban aláírt trianoni békediktátum sem zárta ki. Az MVSZ létrehozásában, céljaiban az óhajtott revízió alanyaiként szerepeltek, de a Szövetség tevékenységében nem vettek részt az elcsatolt nemzetrészek szervezetei, képviselői. A szovjet megszállással tetézett pártállami diktatúrában - „a szocialista országok internacionalista testvérisége” korszakában - az „állami feladatot” lehetetlen volt érvényesíteni. Szigorú államhatárok zárták el egymástól a népeket és a nemzettársakat. A térképeket és a történelmet is átírták. Az utódállamokban az asszimilációs kényszert fokozták, nacionalistának bélyegezték, büntették a nemzeti összetartozás megnyilvánulásait, jelképeit. A Magyar Népköztársaságban szintén drasztikus módszerekkel igyekeztek „a múltat végképp eltörölni”, még az emberek tudatából is.

Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharcban e kíméletlen zsarnoksággal szálltak szembe hőseink. A szabadságharc leverését követő megtorlás nemcsak a kivégzésekben, a börtönökben, de a közéletben is folyt. A nemzetellenes politika eszközévé tették a pártállami Magyarok Világszövetségét is. Az MVSZ eredeti szellemiségét azonban - az ’56-os emigrációval erősödve - éltette a nyugati magyarság. A bennük munkáló magyar szolidaritás áthatolt a vasfüggönyön, s a legesendőbb, legkiszolgáltatottabb erdélyi, majd a kárpátaljai magyarság körében lelt fő támogatókra.

261