Bakos István - Házi Balázs - Nagymihály Zoltán (szerk.): A Magyarok Világszövetsége „hármas kistükre” (1989-2000) - RETÖRKI könyvek 33. (Lakitelek, 2018)

II. MVSZ kislexikon - Személyek

A Magyarok Világszövetsége „hármas kistükre” (1989-2000)

Akadémia újjáalakításának kezdeményezője és egyik létrehozója, a Magyar Professzorok Világtanácsának tagja. A Belgrádi Egyetem Természettudományi Karán szerzett fizikatanári oklevelet 1995-ben, majd tudományos doktori fokozatot a Berni Egyetemen 1969-ben. Az Újvidéki Egyetem Természettudományi Karán 1969-től 1975-ig docensként, 1975-től 1980-ig rendkívüli, majd 1980 és 1995 között rendes tanárként. 1995-ben az Újvidéki Diáksegélyező Egyesület megalakulása után elnöke lett és maradt haláláig. Évtizedeken át számos módon segítette a délvidéki magyar fiatalokat. Szorgalmazta a délvidéki magyarságot ért atrocitások kutatását és bemutatását, tevékeny híve volt a délvidéki magyarok személyi autonómiájának. (VT)

Sass Márton építészmérnök (Tarany, 1936 júl. 13.-Törökbálint, 2015. máj. 22.) A magyar szabadságharc leverése után 1957 elején szökött át Eszékre, ahonnan május végén Kanadába, Vancouverbe menekült. 1961-ben telepedett le az Egyesült Államokban. Az Illinois állami egyetemen 1967-ben szerzett építészmérnöki képesítést. 1975-től kezdve dolgozott önálló építészmérnökként és vállalkozóként. Hosszú éveken keresztül adott otthont a chicagói MBK működésének. Kezdetektől az MBK Tanács tagja, Éltető Lajos utáni gondnoka (1979-1984). Támogatott minden olyan közösségi munkát, amelyről úgy érezte, hogy nemzeti érdekeket szolgál: a kisebbségvédő jogi műhely létesítését, a bős-nagymarosi vízlépcső-rendszer elleni észak-amerikai tiltakozásokat, az otthoni nemzeti ellenzék, illetve a Bokor-mozgalom tevékenységét. A rendszerváltás évtizedeiben is szükség volt az ő segítségére. 1999-ben az amerikai magyar szórványból azon kevesek egyike, akik visszaköltöztek Magyarországra. (VT)

Saáry Éva újságíró, festő, fotóművész, geológus (Balatonkenese, 1929. november 28.-Lugano, Svájc, 2014. szeptember 26.)

Az ELTE TTK-n tanult geológusként 1948-52 között, a képzőművészetet magánúton végezte. 1952-56 között a MASZOLAJ nagylengyeli kutatási telepén, majd a Pestvidéki Ásványbánya Vállalatnál dolgozott geológusként. 1956-ban emigrált Svájcba, majd Franciaországba. 1957-59 Gabonban dolgozott olajkutatóként. 1960-tól újra Svájcban, Luganóban élt. Több nyugati magyar folyóirat munkatársa, versei és prózai írásai jelennek meg, tanulmány- köteteket szerkesztett és kiállításokat rendezett. 1976-92 között a SMIKK elnöke, a luganói tanulmányi napok szervezője. A BGA 2014-ben Márton Áron Emlékéremmel tüntette ki. (VT)

164