Bakos István - Házi Balázs - Nagymihály Zoltán (szerk.): A Magyarok Világszövetsége „hármas kistükre” (1989-2000) - RETÖRKI könyvek 33. (Lakitelek, 2018)

II. MVSZ kislexikon - Személyek

A Magyarok Világszövetsége „hármas kistükre” (1989-2000)

szervezésében. Számos határon átívelő, testvérfalu- és város, testvér-iskola kapcsolat kialakításában vett részt. 2005-ben létrehozta és működteti a Fel- vidék.ma hírportált. A Szövetség a Közös Célokért Polgári Társulás igazgatója. Ekként részese és komoly adományozója volt a közadakozásból megvalósított kolozsvári Bethlen Gábor szoborállításnak, és egyik szervezője, kivitelezője a Magyarok Nagyasszonya szoborállításnak a csallóközi Királyfiakarcsán. 2010-ben magyarságszolgálata elismeréseként Teleki Pál Érdeméremmel tüntette ki a BGA. Egyéb elismerései: Esterházy Emlékérem, Wekerle Sándor Kárpát-medencei Gazdasági Díj, a Magyar Érdemrend Tisztikeresztje. (VH)

Pomogáts Béla irodalomtörténész (Budapest, 1934. október 22.)

1990-től a Literatúra főszerkesztője, a Vigilia, a Nyelvünk és Kultúránk, a Valóság és a Kisebbségkutatás szerkesztőbizottsági tagja. 1992-től az AK elnöke, a Tudományos és Innovációs Dolgozók Szakszervezete (TUDOSZ) elnökségi tagja, 1993-tól a Demokratikus Charta szóvivője. Az írószövetség elnökségi tagja, majd 1995-től elnöke, 1994-től az Ötvenhatos Emlékbizottság szóvivője. A határon túli és a nyugati magyar irodalmi-kulturális törekvések, teljesítmények komoly szakértője, a külhoni magyar rendezvények, konferenciák gyakori vendége, előadója. A Csoóri vezette MVSZ rendszerváltoztatási törekvéseit nyílt kritikával illette, számos nyilatkozatban támadta az akkori vezetést. (VT)

Pongrátz Gergely szabadságharcos (Szamosújvár, Románia, 1932. február 18,-Kiskunmajsa, 2005. május 18.)

Örmény gyökerű antikommunista értelmiségi családban született, édesapja 1940-ben Szamosújvár polgármestere volt. A mezőgazdasági technikumot már Bácsalmáson végezte. A Szobi járási tanács takarmánygazdálkodási előadója, majd a ceglédi városi tanács főállattenyésztője lett. Az 1956-os forradalom idején nyolc testvére közül öten vele együtt harcoltak a Corvin közben. Ő maga október 25-én reggel érkezett a Corvin közben harcoló testvérei mellé. Hamar a vezetők közé került, a Corvin köz főparancsnokának is megválasztották. November 4-e után napokig ellenálltak a szovjet támadásoknak. A kilátástalan helyzetet látva lemondott a főparancsnokságról, és november végén családjával együtt - magyar katonák segítségével - elhagyta az országot. 1957 februárjáig Bécsben, illetve Genovában tartózkodott, majd New Yorkba költözött, ahol vagongyári munkásként dolgozott. 1957-ben Chicagóban a Magyar Szabadságharcos Szövetség alel nőkének választották,

158