Szekér Nóra - Szeredi Pál (szerk.): MDF-tanulmányok - RETÖRKI könyvek 32. (Lakitelek, 2018)
Kávássy János: Európából Európába. Kitekintés a magyar rendszerváltás globális hátterére
A nukleáris holokauszt pszichózisában született enyhülés útkeresése valójában az USA részéről szimbolikusan a Japánra ledob(at)ott két atombombával kezdődött47 szuperhatalmi szembenállás/versengés mélyrétegeiben évtizedek óta érvényes pszichológiáját és teoremjét erősítette - a hidegháború megnyerésének/megnyerhetőségének gondolata fel sem merült. __________________________________Kávássv János: Európából Európába „Erővel a békéhez.”Az amerikai szupremácia helyreállítása Az amerikai-szovjet kéthatalmi szembenállás harmadik évtizedének vége felé azután megváltozott valami. 1975-re a CIA-n belül már létezett egy kisebbség, mely azt állította, alapvetően az enyhülés akkori mainstreamjével szemben, hogy a szovjetek egy atomháború megnyeréséhez építenek arzenált, s ezt 1976-ban egy független szakértői bizottság, a harvardi történész, 47 Furcsa s ugyanakkor beszédes tény, hogy a Franklin Delano Roosevelt adminisztrációjában alelnökként súlytalan Harry Truman eredetileg nem tudott az atombombát megépítő Manhattan-terv létezéséről. Erről csak FDR halála után, annak helyére lépve informálták. Az első kísérleti robbantás (ez volt az 1945. július 16-ai Trinity) eredményei után az atombomba bevetése/alkalmazása alapvető s a legfelsőbb vezetést megosztó kérdéssé vált. Ezen yes-no question középpontjában - az utólag tudatos önigazolással épített kormányzati narratívával szemben - távolról sem Japán kapitulációja állt, hanem az impozáns európai sikereit Berlin elfoglalásával a kontinens közepén megkoronázó sztálini kommunizmus európai (ekkor még csak potenciálisan globális) fenyegetése. Olyannyira evidensen így van ez, hogy Dougla McArthur tábornok, akit később épp Japán amerikai irányítójaként Gaijin Szögűnként gúnyoltak, maga is feleslegesnek találta a két A-bomba ledobását, mondván, ha egyértelműen jelezték volna, hogy meghagyják a császárság intézményét, akkor Japán valószínűleg már 1945 májusában kapitulált volna. McArthur egyértelmű, de személyes véleményén túlmutat azon tény, hogy az USA hét ötcsillagos admirálisából és tábornokából hatan - ha különböző okokból is, de egybehangzóan - a nukleáris csapás ellen foglaltak állást. Az atombombák bevetését leginkább az 1945. július 3-án kinevezett új külügyminiszter, James Francis Bymes szorgalmazta, aki (korábban) mind Roosevelt, mind Truman barátságát és bizalmát élvezte. Bymes személyes befolyását ki87