Szekér Nóra - Szeredi Pál (szerk.): MDF-tanulmányok - RETÖRKI könyvek 32. (Lakitelek, 2018)
Kávássy János: Európából Európába. Kitekintés a magyar rendszerváltás globális hátterére
den verbalitásukkal együtt is, a legkevésbé fenyegettek azzal, hogy amerikai vér folyjék Nyugat-Európa keleti határán vagy azon is túl, a keleti blokk szö- gesdrót-testvériségébe font országaiban. Az USA reális lehetőségeivel, pontosabban inkább 'lehetetlenségeivel' s így Washington tehetetlenségével szembesülve az Eisenhower adminisztrációjában befolyásos párost alkotó Dul- les-testvérek - az 1953-61 között a CIA-t irányító Allen és az 1953-59-ben a külügyminiszteri posztot betöltő John Foster - maguk is elhagyták a liberation hivatalba lépésükkor érvényes „robbanékony és dinamikus” koncepcióját.34 Az 1952-es kampány hangnemével erős kontrasztban az Eisenhower adminisztrációja gyakorlatilag egy éven belül konfliktuskerülőbbé vált demokrata elődjénél, s az új washingtoni vezetés 1953 végére az NSC 174- gyel35 gyakorlatilag feladta a rollbackst és a liberationi. Ezen időszakra nagyon is jellemzően a tárca- és szervezetközi Műveleti Koordinációs Bizottság (iOperations Coordinating Board - OCB) 1954 augusztusában mindössze két tennivalót határozott meg „bármely jövőbeni, az 1953-as kelet-németországi lázadáshoz hasonló zavargás [generálta eseti lehetősége - K. J.] kiMDF-tanulmánvok_________________________________________________ 34 A meggyőződéses republikánus John Foster Dulles 1950-től „háború vagy béke” koncepciójával támadta a Truman-adminisztráció feltartóztatási politikáját. 35 Az NSC 174/26, a propagandára vonatkozó pontja szerint: „Propaganda létesítményeink alkalmazását azon szükségszerűség szabályozza, hogy egyrészt elkerüljünk bármely kötelezettségvállalást annak kapcsán, mikor és hogyan szabadíthatok fel ezen nemzetek, és bármely elhamarkodott felkelésre való felbujtást; és másrészről meg kell próbálni, hogy fenntartsák reményüket a szabadság majdani végső visszaállításában.” Az USA követendő politikájára vonatkozó pontok között a 38. pont így fogalmaz: „Olyan határozott politikát, mely katonai erővel akarja a szatellit népeket felszabadítani, mely valószínűleg háborút jelentene a Szovjetunióval, s mely legvalószínűbben elfogadhatatlan lenne az amerikai nép számára, s melyet a világ közvéleménye elítélne, nem szabad fontolóra venni.” A „háború vagy béke” aktív (potenciálisan agresszív) dullesi propagandája így 1953 végére hivatalosan is kikerült Washington koncepciói közül. Report to the National Security Council by the National Security Council Planning Board, 1953. december 11. https://history.state.- gov/historicaldocuments/frus 1952-54v08/d51 80
