Szekér Nóra - Szeredi Pál (szerk.): MDF-tanulmányok - RETÖRKI könyvek 32. (Lakitelek, 2018)

Kávássy János: Európából Európába. Kitekintés a magyar rendszerváltás globális hátterére

den verbalitásukkal együtt is, a legkevésbé fenyegettek azzal, hogy amerikai vér folyjék Nyugat-Európa keleti határán vagy azon is túl, a keleti blokk szö- gesdrót-testvériségébe font országaiban. Az USA reális lehetőségeivel, pon­tosabban inkább 'lehetetlenségeivel' s így Washington tehetetlenségével szem­besülve az Eisenhower adminisztrációjában befolyásos párost alkotó Dul- les-testvérek - az 1953-61 között a CIA-t irányító Allen és az 1953-59-ben a külügyminiszteri posztot betöltő John Foster - maguk is elhagyták a libera­tion hivatalba lépésükkor érvényes „robbanékony és dinamikus” koncepci­óját.34 Az 1952-es kampány hangnemével erős kontrasztban az Eisenhower adminisztrációja gyakorlatilag egy éven belül konfliktuskerülőbbé vált demokrata elődjénél, s az új washingtoni vezetés 1953 végére az NSC 174- gyel35 gyakorlatilag feladta a rollbackst és a liberationi. Ezen időszakra na­gyon is jellemzően a tárca- és szervezetközi Műveleti Koordinációs Bizottság (iOperations Coordinating Board - OCB) 1954 augusztusában mindössze két tennivalót határozott meg „bármely jövőbeni, az 1953-as kelet-német­országi lázadáshoz hasonló zavargás [generálta eseti lehetősége - K. J.] ki­MDF-tanulmánvok_________________________________________________ 34 A meggyőződéses republikánus John Foster Dulles 1950-től „háború vagy béke” kon­cepciójával támadta a Truman-adminisztráció feltartóztatási politikáját. 35 Az NSC 174/26, a propagandára vonatkozó pontja szerint: „Propaganda létesítménye­ink alkalmazását azon szükségszerűség szabályozza, hogy egyrészt elkerüljünk bármely kötelezettségvállalást annak kapcsán, mikor és hogyan szabadíthatok fel ezen nemzetek, és bármely elhamarkodott felkelésre való felbujtást; és másrészről meg kell próbálni, hogy fenntartsák reményüket a szabadság majdani végső visszaállításában.” Az USA követendő politikájára vonatkozó pontok között a 38. pont így fogalmaz: „Olyan határozott politikát, mely katonai erővel akarja a szatellit népeket felszabadítani, mely valószínűleg háborút jelentene a Szovjetunióval, s mely legvalószínűbben elfogadhatatlan lenne az amerikai nép számára, s melyet a világ közvéleménye elítélne, nem szabad fontolóra venni.” A „háború vagy béke” aktív (potenciálisan agresszív) dullesi propagandája így 1953 végére hivata­losan is kikerült Washington koncepciói közül. Report to the National Security Council by the National Security Council Planning Board, 1953. december 11. https://history.state.- gov/historicaldocuments/frus 1952-54v08/d51 80

Next

/
Thumbnails
Contents