Szekér Nóra - Szeredi Pál (szerk.): MDF-tanulmányok - RETÖRKI könyvek 32. (Lakitelek, 2018)
Kondor Katalin: „Nem ismerek ilyen formációt!” Az MDF szereplése a Magyar Rádió Kossuth adójának műsoraiban a rendszerváltás előkészítésekor, 1988-89-ben
szövetkezetek Országos Tanácsa nevében Lehoczki Mihály van jelen. Arra kérik őket, mondják el, kié legyen a föld. Kovács Teréz szerint elsősorban azoké, akiké volt, azaz az 1947-es telekkönyvi viszonyokat vissza kell állítani. Ha ezt a volt tulajdonosok igénylik. A fennmaradó földeket közösségi tulajdonba kell adni. A TOT képviselője azt mondja, a föld legyen azé, aki megműveli. Aki nem ment el, aki vállalta a legnehezebb körülmények között is annak megművelését, és aki most is jogos tulajdonosa, illetve használója a földnek. Az SZDSZ alapvetően olyan rendszert képzel el, amelyben a tulajdonjog azokat illetné, akik egzisztenciájukat ehhez a földtulajdonhoz kötötték, ebből élnek jelen pillanatban is, ambíciójuk ehhez kötődik. Tehát a párt nem kíván új földosztást, de a föld tulajdonosi viszonyainak újjáalakítását igen. A Magyar Néppárt a kisgazdákkal ért egyet. Elsődlegesen azé legyen a föld, akié 1947-ben volt, annak második felében, hiszen első felében még jelentős földterületek tartoztak a Szovjetunióhoz, amit kártalanítás címén elvettek. Rendkívül fontos ennek tisztázása, mondja. Az MDF szerint a ’47-es állapot egyszerűen visszaállíthatatlan, nem is érdemes vele kísérletezni. Ők azt gondolják, több szempontot kell figyelembe venni. Egyik oldalról azoknak kell visszaadni, akik ott élnek a területeken, és bevitték a földet a tsz-be, de mindenképpen biztosítani kell földterületet azoknak is, akik ott élnek a területeken, a ledolgozott évek arányában. Bejátszanak a szerkesztők egy riportot, melyben a riporter az érintetteket kérdezi meg. Sok személyes történetet hallunk, többek között arról is, hogy a tsz-nek mit volt érdemes termelni, mi érte meg, és mi nem. A parasztok egy része városiasodott már, azaz elvándorolt. Mihez kezdenek, ha visszakapják a földet? Elmondják a félelmüket, hogy majd különböző adókkal tönkre vágják megint a magyar parasztot. Ez után arról beszélgetnek, tudják-e a pártok, mit szeretnének a parasztemberek, van-e már részletesebben kidolgozott programjuk. Elhangzik az is, hogy a parasztságot rehabilitálni kell, ez elsősorban erkölcsi rehabilitáció legyen. Nagy igazságtalanságok érték ezt a réteget. Szóba kerül, _______________________Kondor Katalin: „Nem ismerek ilyen formációt!” 343