Szekér Nóra - Szeredi Pál (szerk.): MDF-tanulmányok - RETÖRKI könyvek 32. (Lakitelek, 2018)

Kondor Katalin: „Nem ismerek ilyen formációt!” Az MDF szereplése a Magyar Rádió Kossuth adójának műsoraiban a rendszerváltás előkészítésekor, 1988-89-ben

látszik, komolyan megindult a magyar társadalom önszerveződése, és a lakiteleki sátrat is nagy jelentőségűnek tartja, ahol az MDF megalakult mint szellemi-politikai mozgalom. Bartha a kelet-nyugati kapcsolatok áttörését és az enyhülést tartja az év legfontosabb eseményének. Kollarik azt üdvözli, hogy a gazdasági reform végre kiterjedt arra, amit most politikai reformnak nevezünk. Somogyi az országgyűlés stílusának változását emeli ki, és elmondja, azért pár napig miniszter már csak, mert az Építésügyi és Város- fejlesztési Minisztérium megszűnik január elsejétől. Nagy Imre a széles körű szemléletváltást emlegeti, és azt is, hogy évtizedek lemaradását ismertük fel és tudatosítottuk magunkban. Stumpf 1988 legnagyobb eredményének azt tartja, hogy Magyarország esélye megmaradt az Európához való tartozásra, és elindult az állampolgári méltóság forradalma. Saját, szűkebb szakmai területén Pozsgay az új alkotmány előkészítését tartja sikernek, Berecz a megújulási folyamatot emeli ki, Maróthy azt, hogy sikerült elindítani útjára a környezetvédelmi és vízügyi szolgálatot, Csehák pedig annak örül, hogy létrejött és dolgozik a Szociális és Egészségügyi Minisztérium. Fekete nagy öröme az, hogy konkurenciája van azoknak a lapoknak, amelyek eddig versenytárs nélkül dolgoztak. Bíró azt mondja, neki és a barátainak az volt a siker, hogy tíz év keserves küzdelem és kudarcsorozat után megjelenhetett novemberben a Hitel első száma. Barthának a fizetési mérleg javulása jelentett örömöt. Pong- rácz az élsport sikerét említi, Kollarik pedig a kedvező pénzügyi-gazdasági folyamatok elindításának örül.

Szecskőt arról kérdezik, vizsgálataik szerint a magyar közvélemény hogyan élte meg 1988-at? Azt válaszolja, szerinte a közvélemény higgadtan, felnőtt módon reagált a változásokra. Analitikusan és kritikusan. Legtöbben a késlekedést nevezik kudarcnak, a döntések elodázását. Bíró azt tartja kudarcnak, hogy az eddigi nemzeti méretű kudarcainkon nem tudtunk túllépni sem a népesedés ügyében, sem az öngyilkosok számában, sem az alkoholizmusban stb. Sokáig sorolják még a hibákat, majd rátérnek a hallgatók kérdéseire. Néhányat példaképpen idézek: Felmerült volna vajon a többpártrendszer kér_______________________Kondor Katalin: „Nem ismerek ilyen formációt!”

299