Szekér Nóra - Szeredi Pál (szerk.): MDF-tanulmányok - RETÖRKI könyvek 32. (Lakitelek, 2018)

Kávássy János: Álomhatár. Adalékok a Magyar Demokrata Fóruml988-89-es külpolitikai elképzeléseihez és célkitűzéseihez

rierjében is meghatározó elemmé/erővé vált a magyar-lengyel barátság tudata, illetve annak folytatása és tovább építése.9 A jó tollú művelődéstörténész s mind elkötelezettebb polonista, aki 1974-1980-ban a Nagyvilág rovatvezetője, majd 1988-tól pedig a Hitel munkatársa volt, számos helyen - az MDF elnökségéből leginkább Csoóri Sándorhoz hasonlóan - a közép-európai összefogás szükségességét (és szükségszerűségét), a történelmi „tejtestvériséget”, a sorsválasztókkal szemben konzekvensen a regionális sorsközösség eszmeiségét hirdette és képviselte.10 Joó Rudolf az 1980-as években az Állami Gorkij Könyvtár Nemzetiségi Osztályán, majd az OSZK Ma__________________________________________Kávássv János: Álomhatár

nek számított, nem véletlenül keletkezett az »autóstoppos nemzedék« kifejezés. Ilyen módon utazott Lengyelországba a maga idején például Sólyom László, a majdani Alkotmánybíróság elnöke, a későbbi államfő. A rendszerváltás környékén érett korban levő magyar értelmiségi és politikai elitből számosán jól-rosszul, de tudtak lengyelül. Az 1990-es országgyűlés 386 képviselőjéből 36, vagyis mintegy tíz százalék beszélte a nyelvet.” Szalai Attila: A múltból jelen, a jelenből jövő. Lakitelek, 2017, Antológia, 18. old.

9 Kiss Gy. Csaba ez irányú elkötelezettsége és tevékenysége egy tágabb kontextusú és szélesebb spektrumú viszonyrendszer lélekkoordinátái között jelenült meg. Szalai Attila említett, a magyar nemzeti demokrata ellenzék lengyel kapcsolatait megörökítő kötetéből vett önkényes kiemelésekkel elengedhetetlenül fontos megemlítenünk a költő, magyar-lengyel műfordító, esszéíró Kerényi Gráciát; a történész, költő polonistát, Kovács Istvánt; vagy épp az 1962 óta Varsóban élő etnográfust, Engelmayer Ákost (aki később az Antall- kormány lengyel nagykövete volt 1990-95-ben). Lengyel oldalról - ha nem is mindig a direkt személyes kapcsolat, de a jelentős szemléletbeli hatás okán - feltétlenül emlékeztetnünk kell a kalandos életű, elhivatott történész Waclaw Felczakra; a költő Zbigniew Herbertre, aki 1956-ban az elsők között vállalt szolidaritást a magyar forradalom ügyével, s akit 1987-ben Budapesten Bethlen-díjjal jutalmaztak; az újságíró, fotográfus, költő, drámaíró Ryszard Kapuscinskire, akinek közvetítésével jelenhetett meg Kiss Gy. Csaba írása az első lakiteleki találkozóról.

10 Fentiek kapcsán hadd idézzem Illyés Gyula 1974-ben papírra vetett, de 1990-ben majd éppen úgy érvényes sorait: „Innen nézve nincs egybekívánkozóbb ennél a kelet-európai, ennél a Baltikum-Adriatikum-i földrajzi térnél; a közös mese- és a népdalmotívumok épp úgy összeabroncsolják, akár az államiságnak, a lírai költészetnek vagy az ekehasználatnak

219