Szekér Nóra - Szeredi Pál (szerk.): MDF-tanulmányok - RETÖRKI könyvek 32. (Lakitelek, 2018)
Házi Balázs - Nagymihály Zoltán: „Egymásban bíztunk eleitől fogva.” A határon túli magyarság sorskérdései a Magyar Demokrata Fórum politikai tevékenységében (1987-1990)
ben. December 23-ára virradóra, hajnali 2 körül az első hódmezővásárhelyi tehergépkocsi vezetőjét a Securitate még fegyverben levő terroristái lőtték agyon.151 A később, már 1990 elején végzett összesítés kapcsán érdekes tanulságokat vonhatunk le. Már csak a (korántsem teljes) felsorolásból is látszik, mennyi és mi minden érkezett Erdély és Románia megsegítésére élelmiszeren, gyógyszeren és kötszeren kívül: könyv, újság, borotvapenge, cigaretta, tea, mosószer, szappanfélék, játék, takaró, ágynemű, törölköző, illatszer, gázkályha, injekciós eszközök, villanykörte, gyermektápszer, gyertya, magnókazetta, írógép, géppapír, háztartási eszközök, orvosi műszer, rádió.152 Nem kevésbé hosszú a felsorolása az ekkor Erdélybe irányuló érintkezéseknek (például az ebben az időben létesített testvérvárosi kapcsolatoknak). Érdekes listát láthatunk akkor is, ha megvizsgáljuk, kikkel működtek együtt leginkább a helyi MDF-szervezetek. Elsőként és legtöbbször előkerülő szervezetként a Magyar Vöröskeresztet kell említenünk. Rögtön utána a helyi Tanácsokat, más települések MDF-szervezeteit, az (elsősorban a római katolikus és református) egyházak képviselőit, valamint a megalakult ellenzéki pártokat (említési sorrendben: SZDSZ, Kisgazdapárt, MSZP, Fidesz) sorolhatjuk fel. Tanulságos néhány következtetést is levonnunk. MDF-tanulmányok_________________________________________________ 151 Adatlapok a Romániába küldött segélyszállítmányokról, 1989-1990. (Grezsa István hódmezővásárhelyi elnökségi tag beszámolója). RETÖRKI Archívum. 152 Adatlapok a Romániába küldött segélyszállítmányokról, 1989-1990. Csengey Dénes a Zalai Hírlapban megjelent beszámolójában ekképpen öntötte szavakba a túláradó segítőkészséget: „Jönnek a háziasszonyok az utolsó ünnep előtti bevásárlásból. Átadják tömött szatyraikat. Jönnek a ruhacsomagok, takarókötegek, jön a kenyér, a konzerv, a bébiétel. Öregasszony jön, reszkető kezében egyetlen üveg cseresznyebefőtt. Gyerekek hozzák kedvenc játékaikat. Jönnek a piások a bezárt piactéri kocsmából, kiforgatják zsebeiket, csorgatják a maradék filléreket a perselyként szolgáló papírdobozba. Valaki tizenötezer forintot ad, és nem hajlandó bemutatkozni. Hat órakor kinyit kedvünkért a gyógyszertár, és hétkor útnak indulunk az első szállítmány injekcióval.” Csengey Dénes: Főhajtás a nép előtt. Zalai Hírlap, 1989. 12. 29. 162
